Fire and ice koktél
Hozzávalók:
- 4 cl chilis vodka (saját készítésű)
- 2 cl száraz vermut
- 1 db chili paprika
Pedig kereslet bizonyára volna rá itthon is. Akinek volt alkalma jófajta breton, angol vagy svéd cidereket kóstolni szerte a világban, hazatérve komoly hiányérzettel küszködik. A cider kifejezetten olyan ital, amire könnyű rászokni, ráadásul semmiféle káros mellékhatása nem ismeretes. Alkoholszintje olyan alacsony, hogy szinte lehetetlen berúgni tőle, ugyanakkor bővelkedik antioxidánsokban és fenolokban, amelyek köztudomásúan csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek és a rák előfordulásának kockázatát.
Az angol pubok kedvelt itala
A cider tehát se nem bor, se nem sör. Semmi esetre sem azonos azzal a rossz emlékű, kellemetlen gyomorproblémákat okozó almaborral, amelyet még a szocialista ábécék "marketingesei" is a legalsó polcokra száműztek annak idején. Szénsavassága és alacsony alkoholtartalma leginkább az angol ale sörökre emlékeztet, ízvilága azonban egészen más, hiszen nem gabonából készül, hanem abból a gyümölcsből, ami anno Évát és Ádámot a kísértésbe vitte.
A cider a normann hódítások révén a 9. században vált ismertté a szigetországban. Az első ciderkészítők Norfolkban, Richmond közelében telepedtek le "Földnélküli" János uralkodása idején. Az almából készült ital pillanatok alatt olyan népszerűségre tett szert, hogy hamarosan egész Yorkshire-t ellepték a ciderkészítő műhelyek. A nedű közismertségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Oxford English Dictionary 1315. évi kiadásában már "cider" szócikket is találunk.
Egy brut, vagyis csontszáraz cider
Az elnevezés héber eredetű, a shekar (erős, erjesztett ital) szóra vezethető vissza, amely a görögben sikeraként, a latiban siceraként, ófranciául cisdcre-ként jelenik meg. Ókori elődeikkel szemben azonban a franciák már kizárólag az almából készített alkoholos ital megnevezésére használták.
A cider ma is Nagy-Britanniában a legnépszerűbb. Nem találunk olyan brit pubot, ahol ne kínálnának cidert, akár frissen csapolva is. Ennek ellenére a legnagyobb cidertermelő ma is Franciaország. Bretagne-ban az almából készített alkohol nemzeti italnak számít, és tizennégytől kilencvenkilenc éves korig mindenki issza. Bögréből, breton palacsinta mellé.
A cider receptje
Mi kell a jó ciderhez? Legelőször is egy szépen rendben tartott almáskert. A permetezést és a trágyázást nem kell túlzásba vinni, a legfontosabb, hogy jófajta almát telepítsünk, amelynek kellően magas a csersavtartalma. A leszüretelt almát előbb ledarálják, majd kipréselik a levét.
Viszonylag alacsony hőmérsékleten, 4-15 °C-on erjesztik, amire azért van szükség, mert az almában lévő gazdag aromaanyag különben könnyen elillanna. Nem várják meg, hogy az összes cukor megerjedjen, hanem már előbb hordóba töltik a folyadékot, és légmentesen lezárják. Így azután a maradékcukor a lezárt hordóban újra erjedni kezd, szén-dioxid képződik, a cider buborékossá válik.
Ezután nincs is más hátra, mint a palackozás. Az igényesebb cidereket pezsgőspalackba töltik, sőt az exkluzív ciderek eleve champagne-módra készülnek, vagyis palackban erjesztik őket, folyamatos forgatás mellett. Ezekből brut (csontszáraz) és demi sec (félszáraz) variáció készül.
Egyes vidékeken nemcsak almából, hanem körtéből is készítenek alkoholos italt, ennek neve perry. Bretagne-ban az sem ritka, hogy némi calvadossal, vagyis almapálinkával turbózzák fel a cidert. Ilyenkor négyszáz literes tölgyfahordókban legalább harminc hónapig érlelik a keveréket. A végeredmény neve pommeau, alkoholtartalma tizenhét-húsz százalék, kitűnő aperitif, de almás, csokoládés vagy sárgadinnyés desszertekhez kortyolva sem utolsó élmény.
Egy francia cider guru
Eric Bordelet sokat tett azért, hogy az almából készített ital másodrendű szomjoltóból elismert minőségi itallá váljon. Karrierjét sommelier-ként kezdte, három évig dolgozott egy párizsi étteremben, majd átvette szülei normandiai birtokát, és biodinamikus gazdálkodásba fogott.
A charchigné-i birtokon a talaj olyan köves-sziklás, hogy az almafák bonsai tempóban növekednek, és a gyümölcsök sem nőnek nagyobbra egy pingponglabdánál. Bordelet 1992-ben ültette az első két hektár almafáját, ma már 19 hektárnyi gyümölcsössel rendelkezik. A fák olyan sűrűn sorakoznak egymás mellett, akár a szőlőtőkék. "A fáknak szenvedniük kell", mondja a ciderkészítő, "csak így teremnek olyan gyümölcsöt, amilyenre szükségem van." Bordelet nem a "fajtatiszta" ciderek híve, ötven almafajtával dolgozik. A tökéletes cider szerinte 40 százalékban édes, cserzőanyagban gazdag fajtából, valamint 20 százaléknyi savhangsúlyos almából áll.
Ami pedig Bordelet szerint a legfontosabb tényező a cider karakterének kialakulásában, az maga a talaj, a terroir. Ezért is nevezte el termékeit a vidék két meghatározó kőzetéről, a gránitról és az argelette-ről (agyagtartalmú pala). Valóban, a "Sydre Argelette" rendkívül komplex aromavilággal rendelkezik, a sült alma illata éppúgy megjelenik benne, mint a virágzó almafáé. Ugyanakkor teljességgel hiányoznak belőle azok a durva csersavak, amelyek a ciderek többségét olyan rusztikussá teszik.
Bordelet legkülönlegesebb itala azonban nem almából, hanem körtéből készül. A "Poirée Granit" érett körte és hársvirágillattal, és tökéletes savharmóniával bűvöli el a kóstolót. Egyes szakértők szerint olyan jelentőségű újítás, mint a hetvenes évek kaliforniai borforradalma.
Nem növeszt sörhasat, egészségre gyakorolt pozitív hatása egyértelmű, ráadásul nyugtatóként, altatóként is használható. Tévhitek és tények a sörről.
A sör, ha mértékkel isszuk, lecsillapítja az indulatot, felvidítja a lelket, és elősegíti az egészséget, mondta Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke. Hogy ez mennyire igaz, a modern kutatási eredmények is bizonyítják.
A folyékony kenyér
A középkori szerzetesek folyékony kenyér néven emlegették azt a tápláló italt, amellyel a böjti időszakot igyekeztek könnyebben elviselhetővé és minden bizonnyal vidámabbá tenni. A kolostori szabályzat szerint ugyanis semmiféle folyadék fogyasztása nem jelentette a böjt megtörését, így aztán a barátok büntetlenül pótolhatták az energiaveszteséget saját erjesztésű árpa- vagy malátasöreikkel.
Mitől nő a sörhas?
A sör bizony növeli az étvágyat, ezért is szolgálják fel egyre több helyen aperitifként. Ráadásul néhány pohár után az önkontrollunk sem működik már tökéletesen, vagyis könnyen megeshet, hogy jóval többet eszünk, mint amennyire valójában szükségünk volna.
A sörpártiak azzal védekeznek, hogy a sör egyáltalán nem tartalmaz zsírt, ami lerakódhatna a szervezetünkben. Logikus felvetés, de csak féligazság. Az anyagcsere során az alkoholt is elégetjük, a szervezetünk pedig minden felesleges energiát előbb-utóbb zsírrá alakít.
Ettől nem nő sörhas
Úgy tűnik, a szerzetesek tévedtek annak idején. Ha a sör átsegítette is őket a böjti időszak nehézségein, zsírpárnákat nem a folyékony kenyértől növesztettek.
Egészséges életöröm
Tény és való, hogy a sör rendkívül sokféle jótékony hatású összetevőt tartalmaz. Nagy mennyiségben találunk benne B-vitaminokat vagy olyan értékes polifenolokat, amelyek kizárólag a komlóban fordulnak elő, és amelyek komoly szerepet játszanak az érrendszeri betegségek, a csontritkulás, sőt a rákbetegségek megelőzésében. Egyes kutatócsoportok ma már olyan sörkészítési eljárásokon törik a fejüket, amelyek során a lehető legtöbb pozitív hatású anyag marad a gabonából erjesztett italban.
A pilseni sör habja
További lehetőség a komlópárna, amit Angliában a mai napig alkalmaznak. A szárított komlót párnahuzatba töltik, akár némi levendula hozzáadásával. Ezen az illatos párnán garantáltan nyugodalmas éjszakánk lesz, kellemes álmokkal kísérve. Arra azonban ügyeljünk, hogy a komló néhány hónap után elhasználódik, kellemetlen szagúvá válik, úgyhogy a párnánkat friss növénnyel kell feltöltenünk.
Mint minden orvosság esetében, itt is csupán a mennyiség dönti el, hogy pozitív vagy negatív hatást érünk-e el. A mértéktelen alkoholfogyasztás, még ha sörről van is szó, nyugtalanságot, álmatlanságot, és egyéb testi-lelki problémákat okozhat. Aki azzal érvel, hogy minden áldott este szüksége van némi sörre ahhoz, hogy jól aludjon, nagy valószínűséggel már át is lépte azt a határt, amit optimális alkoholfogyasztásnak nevezünk.
Elkészítés:
A tojássárgát összekeverem a sóval. A tojások fehérjét a cukorral habosra verem. A habhoz hozzáadom a tojássárgát, majd a lisztet, a reszelt citromhéjat és a sütőport és lapáttal óvatosan összekeverem.
Egy tepsibe sütőpapírt teszek, megkenem vajjal, szórok rá meggyet, ráöntöm a piskóta tésztát, s megszórom a darabolt mogyoróval. Sütőben szép barnára sütöm. A tányérra két szeletet teszek, öntök rá kevés brandyt, majd megszórom porcukorral. Ezúttal a capucino-hoz használt tejpor és kakaópor keveréket tettem rá. (Egyrészt így érdekesebb, másrészt nem volt itthon porcukor.)