Ma egy kicsit nosztalgiáztam, s lefényképeztem néhány iparművészeti és berendezési tárgyat, melyeket Iránból hoztunk magunkkal, s a feleségem még nem száműzte a padlásra. Ezeket lehet szeretni, nem szeretni, de végül is Irán, az ott eltöltött 4 és fél év, s vele együtt ezek a tárgyak az életünk egy jelentős, tőlünk elválaszthatatlan, s kitörölhetetlen része.
Bár egy bútor, vagy berendezési tárgy nem csatlakozik szorosan a gasztronomiához, vagy a kulináris élvezetekhez, de ha már említettem, hogy Iránban dolgoztam, s töltöttem fel iráni recepteket, e nosztalgiázást talán megbocsájtja a Kedves Látogató. Egyébként van köztük néhány tárgy, mely mégiscsak köthető a gasztronomiához, a vendéglátáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése