Mennyiségek a receptjeimnél

Receptjeimet nem csak itt a blogomon, hanem számos más gastro on line blogon is megjelentetem.

Többször kapom azt a kérdést a szerkesztőktől, hogy mi mennyi.

Nos, én semmit sem méricskélek, a hozzávalókat rutinból teszem bele. Imádom a főzőműsorokat. Ott sem láttam még soha, hogy a chef patikamérlegen mérte volna le a hozzávalókat. Többször láttam, hogy az előre elkészített, kis tálakban lévő hozzávalókat sem mind öntötték a készülő ételbe. A chef úgy érzésre használt fel belőle.

Nem beszélve arról, hogy valakinek egy fűszerből a késhegynyi is sok, másnak a teáskanálnyi is kevés. A legjobb példa erre a két nagy kereskedelmi csatorna vacsoracsatás műsorai voltak. Az egyik vendég sokallotta például a só mennyiségét, a másik meg kevesellte, s kért egy sószórót.

Akkor most milyen mennyiséget adjak meg? Én a csípős, fűszeres ételek kedvelője vagyok. De ha azt a mennyiséget írom be, ami nekem kedves, rögtön magamra vonom azok haragját, akik a softosabb változat kedvelői.

Aki gyakran ellátogat a blogomra, az tudja, hogy én előszeretettel használok például chilit.  Emiatt többször kaptam már bírálatot egyik kedves gasztrobloggertárstól.  Nos, a chili használata nem kötelező, ha van mennyiség megadva, ha nem . Akár el is hagyható. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem csak csípős chili létezik. Mint ahogy a chili szószoknál is van édes változat. Tehát a chilitt nem kell rögtön száműzni, s ördögtől valónak találni azoknak, akik nem kedvelik, vagy kényes gyomruk nem tolerálja a csípősebb fűszerezést.)

Egyébként gyakran láttam, hogy valamely gasztrobloger talált egy neki tetsző receptet egy másik gasztroblogernél, de azt nem egy az egyben másolta le, hanem ízlése szerint átalakította. Persze, ha valakinek találkozik az ízlésével a felkínált recept, akkor nyugodtan főzze, süsse meg ő is ugyanúgy.

Szerintem a gasztronómiában nincsenek merev szabályok, mindenki alakítsa a receptet kedve, ízlése szerint. Ki-ki élje ki a saját kreativitását.

Nem bírálni kell a másikat, hanem megvalósítani a saját íz és ízlésvilágot. Hiszen kinek a pap, kinek a papné. Nekem a lánya.

Nos, akkor most mi mennyi?