Linzer és egyéb sütemények

Linzer & Co.

Anyai nagyapám cukrász volt, Övé volt Debrecenben, a Nagytemplom mellett a legnagyobb és legszebb cukrászda. Az öreg nemcsak az üzlete számára gyártott süteményeket, de készített csomagolt árut is viszonteladók számára. A csomagoláson büszkén tüntette fel, hogy ő 6-szoros aranyérmes czukrász mester.

A templom másik oldalán volt a református kollégium, ahol apám diákoskodott, s mint legjobb tanulót, nagyapám őt kérte fel, hogy nagybátyámat, aki nem nagyon jeleskedett, korrepetálja. Így ismerte meg apám anyámat.

Később áttelepült a család Budapestre, nagyapám jól menő cukrászdája a Belvárosban volt, amit aztán 1951-ben államosítottak.

Az öreg azonban nem adta fel, s a lakás konyhájában csomagolt cukorkákat, bonbonokat készített. Emlékszem, gyerekként gyakran segítettem neki, nem csak a készítésben, hanem az áru terítésében is. Főleg trafikoknak szállítottam, lehet, hogy már ekkor is volt kereskedői vénám.

1956-ban, amikor az üzleteket kifosztották, s nem lehetett kapni édességet, magam is árultam az utcán, a házunk előtt, nem győztük gyártani a cukorkákat, még éjszaka is dolgoztunk.

Bár tetszett, hogy az egyszerű cukorból hogyan lesz finom cukorka, ennek ellenére én mégis más pályát választottam. Ma is csak ritkán szánom magam rá a sütésre, inkább a főzéssel próbálkozom.

Most mégis feltöltök három sütemény fotót. Ezeket azonban nem én sütöttem, hanem a sógorék debreceni cukrász üzemében készültek. Mintaként küldték, hogy próbáljunk itt is kuncsaftokat keresni.

A díszdoboz a sajátunk, a sógorék celofános papírdobozban forgalmazzák a süteményeiket.


Ilyen az eredeti csomagolás:


Nagyapám biztos nagyon boldog lett volna, ha megérheti, hogy neki is újra saját üzeme legyen, ahol készítheti az ő csodálatos süteményeit.

Ezt a kis bejegyzést az ő emlékére írtam.