Nagyon rámjár a rúd
Nem elég, hogy a lumbágom, porckorong sérvem gyötör, s a köszvény a lábfejemet is megtámadta, két hete mindkét lábamon trombozis alakult ki. Emiatt már ki sem tudtam mozdulni a házból, a kutya nagy bánatára. A feleségem csak egy kis kört tesz vele, azt is pórázon, amit ő nem igazán szeret, sőt utál.
És hogy az örömöm teljes legyen, vasárnap arra ébredtem, hogy a az arcom fele iszonyatosan eltorzult. Tavaly áprilisban már volt egy allergiás élményem, akkor a felső ajkam, s az orr alatti rész nővekedett többszörösére. A napot a Szt. Imre kórházban töltöttem étlen, szomjan, ahol össze-vissza szúrkáltak, intravénás injekciókkal és infuziókkal mulattam a napot, majd késő este szabadultam.
Ellenségeimnek sem kívánom ezt az élményt. Gyenge idegzetűek ne nézzék meg a fotókat. Nagyon randa vagyok. Pedig ezek a fotók már a kezelés után készültek, amikor a daganat már a felére apadt. Mára már majdnem teljesen rendbejöttem. Rettegek, hogy mikor jön a következő támadás. Az orvosok szerint akármikor újra kijöhet. S bár tudják, hogy mikre vagyok allergiás (pázsitfű, parlagfű, atka, kutyaszőr, kis mértékben, s ez elhanyagolható: tej), de hogy ezt a daganatot mi váltja ki, azt illetően teljesen tanácstalanok. Akár gyógyszerek is okozhatják.
No, de fő az optimizmus, a bloggolást, s a főzöcskézést nem hagyom abba, rövidesen felteszem az újabb sertésmájas receptemet.
Elnézést, hogy nyavalyáimmal untattam a kedves látogatót, olvasót, de ki kivánkozott belőlem. Magamon kívúl nem igen tudom megosztani senkivel.
