Megint kiszorultam a konyhából
Hazajött a lányunk Grazból kedd este, több mint egy hosszú hétvégére, gyakorlatilag egy hétre.
Ausztriában október 26. állami ünnep (Staatsvertrag). 1955. május 15-én a megszálló hatalmak: USA, Szovjetunió, Franciaország és Nagy-Britannia a Belvedere kastélyban aláírták az Ausztria önállóságáról és semlegességéról szóló szerződést, melynek értelmében a megszálló csapatok október 25-én elhagyták Ausztriát. Október 26-án kinyilvánították Ausztria semlegességét. Azóta ez a nap nemzeti ünnep.
Nos, ehhez a naphoz jött még az Allerheiligen (Mindenszentek), a hétvége: szombat és vasárnap, 3 nap szabadság, ebből lett az egy hét.
Ez még önmagában egy örvendetes esemény, bár a Skype révén alkalmunk van akár naponta több mint egyórás (néha ennél lényegesen hosszabbra is) beszélgetésre, de élőben, az mégis csak más.
DE!!! Ilyenkor a feleségem egész nap a konyhában tüsténkedik, hogy szegény picur (lassan 33 éves ) lányunknak süssön, főzzön.
Ez persze azt jelenti, hogy én lemondhatok arról, hogy bejussak a konyhába. Bár több elképzelésem is volt, hogy mivel kényeztetem magam, erről le kellett mondanom, s több dolog megint a kukában végezte. Így be kellett érnem pogácsával és hideg étellel.
Csakhogy szemléltessem, mi minden készült, íme néhány étek az elmúlt napokból. Előrebocsájtom, az első napnál lemaradtam a fotózással, amikor többek közt csirkepaprikás volt nokedlivel és uborkasalátával. A szerdai és a csütörtöki étkeket viszont sikerült megörökítenem.
 |
| Húsleves |
 |
| Karfiolleves |
 |
| Rántott csirkemell répával |
 |
| Párolt rizs |
 |
| Székely káposzta |
 |
| Tökleves |
 |
| Sült hús zöldségekkel |
 |
| Kuglóf |
És végül: a kuglófból én is kaptam kóstolót. Hát nem kedves?
