Egy "kedves" névtelen kommentje
Sokáig gondolkoztam, hogy engedélyezzem-e ennek a kommentnek a megjelenését. Ma végül is úgy döntöttem, hogy megjelentetem.
Azért teszem közzé, mert nagyon irritál a névtelen mocskolódók tevékenysége. Ezek a nemtelen emberek az anonimitásba burkolózva fröcskölik a gyűlölködő gondolataikat. Maguk képtelenek arra, hogy valami értéket teremtsenek, saját bloggal nem rendelkeznek, csak másokat gyaláznak, ebben lelik primitív örömeiket.
"Például az én egyik gyerekem is szokta a blogodat nézni, aki utyan még nincs 18 éves és még soká is lesz! .......kiváncsi vagy, hogy mi a gyerekem tapasztalata? - elmondom és idézem: "Apa! ez a bácsi nem dilis egy kicsit? hát ez még egy tojásrántottába is száz féle méreg erős fűszert rak. Te elhiszed ezt?" - na mit gondolsz mit mondhattam a gyerekemnek? hagyd békén, az öregek már kezdenek szenilisek lenni, de ennek a bácsinak valahol valami más baja is lehet! Bocsánat, ha nagyon őszinte voltam: Gyula."
Jó, én meg Bálint vagyok. Mellesleg - emlékezetem szerint, bár lehet, hogy már szenilis vagyok - tojásrántotta receptet még nem tettem fel. Omlettet többfélét is!
Ezek a gerinctelen, gyáva emberek a névtelenség mögé bújva írogatják kommentjeiket, ahhoz nincs bennük elég bátorság, hogy nevüket vállalva kiálljanak a nyilvánosság elé.
Remélem, hogy "Gyula" olvassa ezt a bejegyzést, s eléri őt is a zöld szörny. Nem vagyok gonosz, de szívemből kívánom. Ha bezöldül, akkor már nem tud elbújni. Bízom benne, hogy úgy is marad. Ilyen undorító! Én nagyon undorodom tőle, s a hozzá hasonlóktól
Először is köszi, hogy mégis lehet névtelenül kommentelni :)
VálaszTörlés2. Van valami jelentősége, hogy odaírja, hogy Kobraházi Edömér? Vagy Kovács János?
3. Csak magadat bántod vele, ha foglalkozol az ilyesmivel. Ha az utcán találkozol egy kiabáló, kötözködő emberrel, mit csinálsz? Gondolom kikerülöd, és megjegyzed, hogy szegény beteg, gyógyítani kéne. Hát ez a Gyula is egy szegény beteg (sajnos fertőző, vagy öröklődik).
Tudom, hogy semmit nem mond a nevem, de ha szeretnéd: Kis Csilla.
Tudom, hogy nem érdemes foglalkozni velük, de mégis engem is nagyon zavarnak az ilyen kommentek. Nem kell olvasni a blogot, ha nem tetszik neki, nem kell megfőzni a receptet, ha nem tetszik neki, de tényleg nem kell kéretlenül önteni az epét másra. Primitív. Ez a hangulatrombolás nagyon rosszat tesz. Én megértem a felháborodást! :-)
VálaszTörlésKöszönöm. Erről van szó. Akinek nem tetszik az étel amit főzök, az ne olvassa a bejegyzést. Kerülje el nagy ívben a blogomat. Egy gyereknek aztán végképp nem kötelező. Egyébként is ez az egész mese álságos, életszerütlen, csak arra jó, hogy el lehessen sütni a gyalázkodást. Ami még bosszant, hogy ezek fröcskölő kritikusok - egész véletlenül - névtelenek. Nem az a gond, hogy, nincs nevük, hiszen odaírhatják, hogy Kovács János, de nincs se blogjuk, se honlapjuk. Ők maguk semmit nem teremtettek, csak mások munkáját becsmérlik. Undorító férgek, az emberiség alja.
TörlésMint tudod, én is a névtelenül morgók táborában tartozom. Kicsit felháborít, hogy az embereket aszerint méred, hogy van-e blogja vagy sem.
VálaszTörlésTalán teremtünk mi is annyit mint akik a ráérős szabadidejükben saját maguk szórakoztatására blogot írnak (és néha hülyeségeket is, amit szóba merünk hozni). Az a baj, hogy már annyira belterjesek lettetek, hogy észre sem veszitek. Tudom, nem kell blogokat olvasni és menjek a francba, vagy nyissak én is blogot, hogy ember számba legyek véve.
Nyuci
Nem jogos a felháborodásod. Sehol sem írtam, hogy az embereket aszerint mérem, hogy van-e blogjuk, vagy sem, pláne hogy nem veszem emberszámba azt, akinek nincs blogja. Arról szól a bejegyzés, s amiatt írtam, hogy nagyon irritáló az, hogy a mindent kritizáló, mindenbe belekötő, a kákán is csomót kereső, gyalázkodó, sokszor vérig sértő, nem ritkán alpári stilusban írott kommentek kivétel nélkül névtelenek. És igen is vallom, hogy az aki azt írja, hogy ehetetlen, undorító amit főztem, az mutassa meg, hogy ő különbet tud. Könnyű úgy bírálni, a másikat becsmérelni, ha ő nem csinált semmit.
Törlés