Új tujasor születik
Telkünk baloldalán egy gyönyörű tujasor állt, melyet 25 éve ültettünk, 4 méter magasra nőttek. Hála a gondozásnak, locsolásnak, igen szépen fejlődtek. S bár időnként permeteztük is, mégis megtámadta őket a gomba, s elkezdzek száradni. Előbb csak rozsdafoltok jelentek meg, majd egyre több ág száradt el.
A jobboldali szomszédra (Szabó Szabolcs A csódapók vízipók kiötlője, rajzolója és rendezője) haragudtunk, mert nagyon dzsumbujos volt a kertje, a gaz benőtte a kerítésünket, s átjött a mi kertünkbe is. Örökös harcot kellet a gaz ellen folytatni. Amikor meghalt, az özvegye eladta az ingatlant, az új tulaj letaroltatta az öreg épületet, kiirtottatta a "kert"-et, s egy takarékos házat építtetett, s egy szép kertet csináltatott kertészmérnökkel.
Nos, ez lett a tuják veszte. A környéken uralkodó széljárás többnyire északi, Farkasrét felől zúdul ránk a sokszor viharos erejű szél, ott van egy szélcsatorna. Amíg a fákkal sűrűn benőtt terület védte a telkünket, addig az új tulaj kulturált szellős kertje már semmi védelmet nem nyújtott, s amikor két éve volt egy nagy szélvihar, több tuja csúnyán megdőlt. Hiába kötöztük ki, s próbáltuk visszahúzni, végül is egyre több tuja adta meg magát, s sorra kellett őket kivágni. Már csak néhány maradt, így viszont elég kopár lett a telekhatár, s már nem zárja el a rálátást a baloldali szomszédra. Pechünkre az a szomszéd (pedig vezető állású, diplomás ember volt) is nagy kupit csinált a telkéből, a környék összes szemetét odahordta. Bár az özvegye legalább a több kontinernyi szemetet elvitette, a kertet továbbra sem gondozza, a füvet, gazt is csak akkor kaszáltatja, amikor már az combig ér.
Ezért kénytelenek voltunk megoldást találni. A feleségem a leylandi tuja mellett voksolt (bár az nem olyan szép, mint az oszlopos tuja, annak állítólag még nincs kártevő ellensége, s gyorsabban nő).
A régi tujasor néhány megmaradt fája:
Elől is van még néhány, a különbséget jól érzékelteti, hogy néhány még ültetésre váró a nagyobb új az "öregek" előtt várakoznak, a leánder mellett:
Egy új gömbtuja egy kb. 10 méteres, szintén kiszáradt tuja helyén (a kiszáradásban valószínűleg az is közrejátszott, hogy - bár nem csak a tövét, de a lomját is locsoltam - a telkünk agyagos (víznemáteresztő) talajon fekszik, ráadásul erre a helyre a telek rendezéskor, mivel a telek nagyon meredek volt, több mint 2 méter magasságban feltöltöttem azzal, ami a ház alapjából kikerült, vagyis agyaggal. Ezáltal a nappali, ami az utca felől első emelet, hátul kertkapcsolatos lett.
Jó pár évnek el kell tellenie, míg akkorára nő, mint a bejárat előtti, járda melletti két göbtuja:
Azt mondják, az ember a diófát az unokáinak ülteti. Attól tartok, ezek a tuják is erre a sorsra jutnak.
Na, szóval nagy érdeklődésel olvastam az írásodat, mert mi is ebben a cipőben járunk. A húsz éve a kerítés mellé ültetett szép nagy tujáinkból a tél folyamán 5-6 teljesen kiszáradt, de 2-3 szintén olyan állapotban van, hogy pusztulása várható. Értetlenül állunk a dolog előtt, ugyanis a kerítés túloldalán a szomszéd szintén tujákat ültetett végig és azoknak semmi baja nincs. Most várakozó állásponton vagyunk, mi legye a kerttel?Azt hiszem, az idén nem veteményezünk semmit, hanem kitakarítjuk az elszáradt növényeket, új járdát rakunk, stb. De nagyon sajnálom őket, és nem tudom, merjünk-e a helyükre újra tuját rakni?
VálaszTörlésHát igen "Rossz szomszédság török átok" ahogy a szólás mondja. Ugyan akkor ha egy életen át van egy helyen az ember, akkor jobb jóba lenni a szomszédokkal. Nekünk a Leyland-ciprus van nagyon jó sövénynövény, és jó még a Smaragd-tuja. De az oszlopos tuják is jók csak azok nem annyira a telekhatárra, mert nagyon sűrűn kell ültetni, mivel oszlopos. A diófára már nem áll az a mondás, hogy az unokáinak ülteti az ember, mert nekünk olyan fajta van ami 3 év után termőre fordult és nagyon hamar nagyra nő. Gömbtujánk is van, de az nem való telekhatárra, mert a nem törpe változata sem nő olyan magasra, hogy a belátást elzárná.
VálaszTörlésAhhoz, hogy az ember jóban legyen a szomszédjával két félre van szükség.
TörlésA gömbtuja nem a kerítés mellé került, de nem azért mert nem nő magasra (a bejárat előtt álló gömbtujákból a kisebbik is több mint két és fél méter magas, a nagyobbik pedig már a házszámot is takarja, pedig az kb. 3 méter magasan van), hanem mert, nem zár úgy, s egyébként is különállóan szép.
Én egyébként nem vagyok híve a nyírásnak.
A gömbtujának több fajtája van, nekünk olyan amelyik csak gömbölyödik, terebélyesedik, de a magassága kb. 1,60 méter pedig több mint 15 éves. Valóban különállóan szép. A tujákat nem kell nyírni.
TörlésVannak - szerintem elvetemült emberek - akik mindent nyírnak, s a legkülönbözőbb alakzatokat, torz állatokat stb. hozzák létre.
TörlésMég diákként voltam a St.Peterburg melletti Nyári Palotában (Летний дворец), majd később a Schönbruni kastélyban, s egyéb palotákban, ahol a parkokban sok bizar nyírt bokrot láttam. Sok embernek tetszenek. Bár érdekes, hogy a kertészek mire képesek, de én a természetes formákat szeretem.
A mesterséges kerteket nem szeretem, az angolok is hajlamosak ilyenek készíttetésére. Én is voltam a Schönbruni kastélyba, és hasonlóan hozzád más palotákban is, de nekem nem tetszenek. Én is a természetes formákat szeretem.
TörlésA szomszédékkal jó viszonyban vagyunk, és kölcsönös megállapodás alapján ültattünk mindketten a kerítés mellé tujasort, hogy felfogja a zajt, ugyanis a szomszédék vállakozása itthon van, műanyag gyártó üzem. Nem volt túl hangos így, hogy a fák felfogták a zajt, és nem hiszem, hogy bármit is tettek volna a mi fáink ellen. Tájékozódtam, és ez valami olyan vírusbetegség, ami bizonyos fajta tujákat támad, az oszloptujákra nem veszélyes. A városban sajnos több helyen is tapasztalható ez a jelenség. Nekünk most nagy gond lesz a 23 nagymératű fa kiásása. És azért nem merek tuját újratelepíteni, nehogy ismét így járjunk.
VálaszTörlés