Új tujasor születik

Telkünk baloldalán egy gyönyörű tujasor állt, melyet 25 éve ültettünk, 4 méter magasra nőttek. Hála a gondozásnak, locsolásnak, igen szépen fejlődtek. S bár időnként permeteztük is, mégis megtámadta őket a gomba, s elkezdzek száradni. Előbb csak rozsdafoltok jelentek meg, majd egyre több ág száradt el.

A jobboldali szomszédra (Szabó Szabolcs A csódapók vízipók kiötlője, rajzolója  és rendezője) haragudtunk, mert nagyon dzsumbujos volt a kertje, a gaz benőtte a kerítésünket, s átjött a mi kertünkbe is. Örökös harcot kellet a gaz ellen folytatni. Amikor meghalt, az özvegye eladta az ingatlant, az új tulaj letaroltatta az öreg épületet, kiirtottatta a "kert"-et, s egy takarékos házat építtetett, s egy szép kertet csináltatott kertészmérnökkel.

Nos, ez lett a tuják veszte. A környéken uralkodó széljárás többnyire északi, Farkasrét felől zúdul ránk a sokszor viharos erejű szél, ott van egy szélcsatorna. Amíg a fákkal sűrűn benőtt terület védte a telkünket, addig az új tulaj kulturált szellős kertje már semmi védelmet nem nyújtott, s amikor két éve volt egy nagy szélvihar, több tuja csúnyán megdőlt. Hiába kötöztük ki, s próbáltuk visszahúzni, végül is egyre több tuja adta meg magát, s sorra kellett őket kivágni. Már csak néhány maradt, így viszont elég kopár lett a telekhatár, s  már nem zárja el a rálátást a baloldali szomszédra. Pechünkre az a szomszéd (pedig vezető állású, diplomás ember volt) is nagy kupit csinált a telkéből, a környék összes szemetét odahordta. Bár az özvegye legalább a több kontinernyi szemetet elvitette, a kertet továbbra sem gondozza, a füvet, gazt is csak akkor kaszáltatja, amikor már az combig ér.

Ezért kénytelenek voltunk megoldást találni. A feleségem a leylandi tuja mellett voksolt (bár az nem olyan szép, mint az oszlopos tuja, annak állítólag még nincs kártevő ellensége, s gyorsabban nő).

A régi tujasor néhány megmaradt fája:

Elől is van még néhány, a különbséget jól érzékelteti, hogy néhány még ültetésre váró a nagyobb új az "öregek" előtt várakoznak, a leánder mellett:

Egy új gömbtuja egy kb. 10 méteres, szintén kiszáradt tuja helyén (a kiszáradásban valószínűleg az is közrejátszott, hogy - bár nem csak a tövét, de a lomját is locsoltam - a telkünk agyagos (víznemáteresztő) talajon fekszik, ráadásul erre a helyre a telek rendezéskor, mivel a telek nagyon meredek volt, több mint 2 méter magasságban feltöltöttem azzal, ami a ház alapjából kikerült, vagyis agyaggal. Ezáltal a nappali, ami az utca felől első emelet, hátul kertkapcsolatos lett.

Jó pár évnek el kell tellenie, míg akkorára nő, mint a bejárat előtti, járda melletti két göbtuja:

Azt mondják, az ember a diófát az unokáinak ülteti. Attól tartok, ezek a tuják is erre a sorsra jutnak.