Körteszüret

Az utolsó mohikán a régi gyümölcsfák közül. Sok baj van vele, öreg fa, már akkor is nagy fa volt, amikor 35 éve megvettük a telket. Ma pedig már akkora, mint a ház. Az állandó permetezés ellenére gyakran megtámadja valami, s sok gyümölcs még félig éretten lepotyog, vonzza a darazsakat is, s mivel az ablakom előtt magasodik, napsütésben veszélyes az ablakot nyitva hagyni. Nem tudom, hogy azok az oktondi állatok mért jönnek be előszeretettel a szobámba, sokszor egész raj zsong benne.

A szomszéd is panaszolta - hogy a csonkolás ellenére az ő kertjébe is potyog a gyümölcs. Már többször ki akartuk vágni a fát, de mindig megkegyelmezünk neki, egyrészt, mert gyönyörű, amikor virágzik, másrészt mert finom a gyümölcse.

Most leszüreteltük a  körtét, még a legfelső (háló) szinten lévő szobám  ablakából is lehetett szedni, de a tetején még sok maradt, azt képtelenség elérni még létráról is. Bár  a lakókocsink a fa alatt van, arról sem lehet a teljes fát megközelíteni.

A feleségem a baráti körben ajándékozgatja, nincs kedve az eltevéssel bíbelődni. Most hasznát tudnám venni az iráni pálinkafőzömnek, isteni pálinka lenne belőle.

Ilyen volt virágzáskor: