A cikket a vilagutazo.blog.hu oldalon találtam: hírek,tippek, élménybeszámolók az utazás világából
Fúj! Dolgok, amiket az emberek esznek
Az angol fotós Neil Setchfield három évig járta a világot a legbizarrabb ételek után kutatva. Horrorisztikus világkörüli gasztronómiai túrájának végén elkészítette Yuck! The things people eat című könyvét, mely fejezetekre bontva mutatja be a tengeri élőlényekből, emlősökből, hüllőkből, rovarokból stb. készült több mint 100 különleges csemegét a Fülöp szigetektől Ausztrálián át Peruig. A könyv célja annak bizonyítása, hogy az étel ízletessége elég szubjektív dolog.
Az egész történet akkor kezdődött, amikor sült tarantulát vásárolt egy kambodzsai árustól... Íme, néhány fotó ízelítőül a könyvből.
Az európaiak a rovarokat nem tekintik tápláléknak, szemben számos afrikai, dél-amerikai és ázsiai néppel. Thaiföldön közkedvelt a szöcske, sáska, tücsök és a hangya, ezeket a magas fehérje- és alacsony zsírtartalmú rovarokat piacokon sütve-főzve árulják.
A franciák a békacomb elkészítésének mesterei Európában, de van ahol nincs szükség semmi különlegességre ahhoz, hogy a képen látható rántott folyami béka egyben is népszerű rágcsálnivaló legyen, mint Délkelet-Ázsiában.
Stargazy pite Cornwallban, Angliában, hagyományos ételnek számít. Tulajdonképpen szardínia tésztában sütve, melyeket úgy rendeznek el, hogy a hal feje és farka kikandikáljon a megsült tésztából.
Italok tekintetében is számos különlegességgel találkozhatunk. Míg nálunk barack vagy egyéb gyümölcs kerül a pálinkába, addig az ázsiai országokban kígyó. A még élő kígyót belerakják az üvegbe majd rizspálinkával vagy egyéb alkohollal feltöltik. A kígyón kívül gyakori vendég a skorpió is az üvegben, mely állítólag fokozza a nemi vágyat.
A sült veréb is sok helyen ínyencségnek számít. A verebeket megfojtják, hogy a vérük a testükben maradjon, ettől állítólag különlegesen ízletes, majd megkopasztják, kibelezik őket és nyársra húzva faszénen megsütik.
A balut vagyis a főtt kacsa embrió több ázsiai ország köztük Fülöp-szigetek, Vietnam és Kambodzsa kedvence. Normál körülmények között 28 nap elteltével kelnek ki a kiskacsák a tojásból. A balut állítólag a 17 napos embrióból a legfinomabb, mikor már érezhető a csontozata, sőt tolla is van. A tojásokat keltetik, megfőzik, majd szójaszóssal és almaecettel fogyasztják.
képforrás
Megjegyzés (Hobbychef):
Utazásaim során én is sok mindent megettem, bár néha fogalmam sem volt, hogy mit eszek. (Lehet, ha tudom mi az, nem eszem meg, bár a legtöbb ismeretlen étel kifejezetten ízlett.) Ez főleg Thaylandon, Koreában, Indiában és Indonéziában fordult elő. É-koreai ügyfelektől kaptam ginzeng gyökeres és kígyó pálinkát is. Vagy ettem Kínában fecskefészket és 100 napos tojást. A mindenfajta tengeri herkentyűvel sokfelé találkoztam, de ezek számos európai mediterrán országban is csemegének számítanak. Vagy éti csigát én magam is készítettem már többször. Az utóbbit Ausztriában kóstoltam meg először, Weinberger Schnecke néven, egy tucat egy adag. Nagyon finom.
Olaszországban a genovai öbölben ettem egy tányér gilice-t, ami vagy száz frissen született hal, szőröstül-bőröstül megsütve. Bár az ilyen kis halakat tilos kifogni, mégis csinálják. Ott ez ínyencségnek számít.
Vagy az Adrián a campingben egy francia és holland baráti társasággal kóstoltam meg egy kagylófélét, melyet a tengerfenékről kellett felhozni, nyersen, citrommal és behűtött pezsgővel. De gyakran látogattam meg csónakkal, vagy szörffel a közeli szigeteket, ahol fekete kagylót szedtem. De kijártam a kikötőbe is korán reggel, amikor a halászok visszajöttek az éjszakai halászatról, fillérekért lehetett makrellát, tintahalat, polipot, rákokat stb. venni, amit aztán a grillen sütöttünk meg este. A feleségem inkább búvárkodni szeretett, egy olasz rajzfilmrajzolóval gyakran mentek rákászni. Azt csak évekkel később tudtam meg, hogy a tengeri sün, amitől rettegtünk, mivel igen fájdalmas, ha az ember belelép, nekem többször is sikerült, jól elkészítve egy finom étek.
Nos, azért e képeket nézegetve, nem biztos, hogy mindegyiket megkóstolnám.