Az iráni bigottság

Az iráni bigottság, vagy álszentség

Olvastam egy cikket a zsidó kóser konyháról. Erről jutott eszembe egy régi iráni élmény.

Az iráni-iraki háború miatt az élelmiszerellátás nem volt mindig zökkenőmentes, ezért egy amolyan diplomataellátó testülettől kaptunk hetente bizonyos élelmiszereket fejkvota alapján. A feleségem és én is közreműködtünk ebben a beszerzésben. Egyik alkalommal nem kaptunk csirkét. Amikor rákérdeztünk, hogy mi ennek az oka, az volt a válasz, hogy van ugyan csirke a hűtőházban, de ezeket nem iszlámikusan vágták le. (A vágásnál egy mulahnak - iszlám pap - kell közreműködni, aki Mekka felé fordulva imádkozik, s az állatokat ki kell véreztetni.) Mondtuk, ez minket nem zavar. Ennek ellenére nem adtak a szárnyasokból.



Akkor a román nagykövet volt a doyen. (Rangidős a nagykövetek között.) Bement a Külügybe, s mondta, hogy tiszteletben tartjuk az iráni szokásokat, a vallásukat, s nem ellenezzük, ha az iszlám követségeknek nem adnak ezekből a csirkékből, de nekünk keresztényeknek nyugodtan adhatnak belőle. Nem adtak. Az egész szállítmány ott romlott meg, s csak hetek múlva kaptunk az új szállítmányból.