Feleségem, a rádió és TVfüggő, a tapintatos
Délután fél kettő van. Már megebédeltem. Ülök a dolgozószobában a komputer előtt, próbálok egy értelmes mondatot kifacsarni magamból. A konyhából folyamatosan jön egy monoton hang a rádióból. Kinézek. A feleségem a nappaliban, a kanapén alszik.
Kimegyek a konyhába. Egy nő a rádióban pont arról beszél, hogy 37 évesen cukorbetegségben veszítette el a látását, s meg kellett tanulnia, hogyan takarítsa el az eltörött pohárt a konyhában anélkül, hogy elvágná a kezét. Minden részvétem a nőé. Én nem tudnám tudomásul venni, hogy nem látom az engem körülvevő világ szépségét, s elvesznék vakon a sötétségben, a legalapvetőbb dolgokat sem tudnám elvégezni. Mégis elzárom a rádiót, s visszamegyek a számítógéphez.
Nem telik bele egy perc, s a rádió újra szól. Megint kinézek. A feleségem a kanapén alszik.
Na ja. A rádiónak - ha már egyszer van - szólnia kell, akkor is, ha az asszony alszik, s nem hall semmit, a tudatáig egy fikarcnyi sem jut el, én meg le vagyok sz@rva.(Mellesleg a villanyszámla szintén le van sz@rva, hiszen minden rezsit én fizetek.) Na ja, a TV "természetesen" szintén megy. Nagyképernyős plazmaTV, kurva nagy fogyasztással. Hadd menjen. (A Club rádió szlogenjével "Hadd szóljon!")
Ez nálunk is előfordul csak fordítva. Nem én alszok a kanapén hanem a férjem és szól a televízió, de nem nézi, miközben előtte nem sokkal egy foci meccs érdekelte, de elaludt. Nagyon érdekfeszítő lehetett... Én meg ülök a dolgozómban a számítógépem előtt és átlátok, hogy már nem a fotelban ül, hanem a kanapén alszik. Kikapcsolom a televíziót, de erre rögtön felébred, mégis csak hall valamit, mint a feleséged is, mert visszakapcsolta a rádiót. Hát mi emberek sok mindenben hasonlítunk, vannak egyforma szokásaink, reakcióink stb. de ez nem véletlen...
VálaszTörlésIlyen embereket én is ismerek, akik akkor tudnak jól "aludni", ha háttérben monoton beszédet hallanak.
VálaszTörlésÉs sajnos nekem is van egy ismerősöm, aki nemrég elvesztette a látását, hát szörnyű még belegondolni is.
Valahol olvastam, hogy a számlákhoz úgy is lehet viszonyulni, hogy hálát adunk a sorsnak, amiért van miből kifizetni.Azt hiszem, ezt hívják pozitív gondolkodásnak...
Talán próbáld meg így felfogni. :)
A pozitív gondolkodás ebben nem segít. Ehhez partner is kellene.
VálaszTörlés