Döbbenet
Napok óta döbbenten olvasom a "receptlopás"-sal kapcsolatos eseményeket, megjegyzéseket. Hogy a politika vihart kavar, s indulatokat szít, az sajnos mindennapossá vált a magyar közéletben. Ez a vita egyre inkább eldúrvul, az ország ketté szakadt, a FIDESZ és Orbán Viktor szabadságharcot vív, Vóna Gábor már egyenesen fegyveres konfliktust vizionál, az LMP még a kerekasztal megbeszélésen sem hajlandó résztvenni..
Azt reméltem, hogy legalább a gasztro világ kimarad ebből a háborúsdiból. Nos, tévedtem. Az utóbbi napokban egy nagyon goromba, alpári hangú támadás ért több blogtársat is.
Könyörgöm, állitsátok meg Arturo Uit!!!
Az "álamfő" págium gyanujába keveredett, de ő - ha ez igaz - csaknem az egész doktori disszertációját majdnem szó szerint emelte át bolgár, s német kutatóktól. No, de "receptlopás"!? Ez képtelenség. Egy ételt akár ugyanúgy, több ezren is megfőzhetnek. Más dolog, ha valaki egy fotót lop el, s azt a sajátjaként tünteti fel.
Én sem örülnék, ha valaki az én fotómat küldené be egy receptversenyre, s azzal virítana. De, ha az általam leírt recept alapján elkészíti az ételt, ízlik neki, s a blogjában megjelenteti, pláne, ha még hivatkozik is rám, akkor az boldoggá tenne.
Végtére is ezért írom a blogot, s gondolom sokan így vagyunk vele, hogy tippet adjunk másoknak. Ha nem így lenne, akkor egy zárt blogot kellene vezetni, amit csak mi, vagy barátaink olvashatnak, s örülhetnénk, hogy milyen ügyes szakácsok vagyunk.
Nagyon remélem, hogy ez az ellenségeskedés megszűnik, nem szeretném sem a kommentelési lehetőséget, se a blogomhoz való hozzáférést letíltani. Akkor már inkább befejezem a blogírást.
