Milyen konyhát vezessünk, mit együnk?
Lehet, hogy szerencsés voltam, de nem találkoztam olyan étellel, ami nem ízlett volna. Még akkor is, ha az étel elfogyasztásakor időnként nem is tudtam, hogy mit eszem, legfeljebb utólag mondták meg. (Ez persze a nekünk inkább exotikusnak számító helyekre volt jellemző.) Számos étel a kedvencemmé vált, s megpróbálom ezt néha reprodukálni. Ezen próbálkozásaimból elvétve a blogra is teszek fel bejegyzést..
Azt érzékeltem, hogy Európában, USA-ban egyre népszerűbbek azok az éttermek, melyek elsősorban nem a hazai ízeket részesítik előnyben, hanem a nemzetközi, sőt az egyes országok helyi konyhái, s itt nem csak a francia, görög, olasz, japán, kínai, indonéz, taj földi, arab, török stb. konyhákra gondolok, remekeivel csalogatják be a vendégeket.
És akkor néhány szót a halakról. Mi magyarok eléggé a végén kullogunk a halfogyasztásban, pedig a hal nagyon egészséges (a halálozási arányunk lényegesen jobb lenne, ha gyakrabban kerülne hal az asztalunkra.). Az átlag magyar legfeljebb Karácsonykor fogyaszt halászlét, vagy rántott pontyot. Jó. Trianon óta nincs tengerpartunk, de van tengerihal import, s vannak édesvizű halaink, mely lehetőséget nem használunk ki. Arról nem beszélve, hogy a hal nemcsak egészséges, de nagyon finom is. Én imádom a halakat, tengeri herkentyűket. Ha nem is készítek hetente több alkalommal halat, legalább konzerv formájában fogyasztom. Miután ennek nem mindig van recept értéke, ezért nem teszem fel a blogra.
Ezen bejegyzést azért írtam, mert a bejegyzések böngészése közben ráakadtam egy megjegyzésre. Egy kedves blogtárs azt írta, hogy ő a magyar konyhát szereti, s nem kedveli az ismeretlent, az eltérőt.
Nos, én arra buzdítok mindenkit, amellett, hogy őrizzük meg a hagyományainkat, bátran ismerkedjünk a mással, az újjal. A globalizáció nemcsak a politikában, a gazdasági életben, de a gasztronómiában is betört az életünkbe. És ez így van jól a XXI-ik században. A gasztronómiában nem a fél-ázsiai gyökerek, a nyereg alatti hús puhítása, Európával való szembenállás a jövő. (Főleg, ha Európához akarunk tartozni, márpedig 1100 éve már itt vagyunk.) Ennél kifinomultabb technikákat kell bevetni. Kóstolgassuk más népek konyhai remekeit is, ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy jobban elfogadjuk egymást, s békében, barátságban éljünk együtt.
Persze, nem vagyok naív, a gasztronómia egyedúl nem old meg minden gondot a politikában, de talán egy kicsit besegít, hogy a népek jobban megértsék egymást, még akkor is, ha a politikusok acsarkodnak egymásra.
Igazad van sok mindenben, de nézzük csak az én szemszögemből. Én is sok országban jártam turistaként is és hivatásos kórustagként is. Bizony rengeteg konyhaművészet létezik, ahány ország annyiféle és még azon belül is tájanként, mint ahogy nálunk is. Én is szerencsés voltam ehető volt amit kaptunk az útjaim során. Persze ázsiai országokban, Indiában nem jártam, ott már biztos találkoztam volna olyan étellel amit nem ettem volna meg, olyat meg biztos nem amiről nem tudom, hogy micsoda. Szeretek én sok külhoni ételt, de csak olyat amelyiknek az ízei, alapanyagai közel állnak az én ízvilágomhoz. A mi hagyományos magyar ételeink közül sem eszek meg mindent. Arra is mondhatjuk, hogy nem szeretjük.
VálaszTörlésMi magyarok valóban a végén kullogunk a halfogyasztásnak, de ennek részben az az oka, hogy ezt is sok ember nem szereti, és drága is nagyon. A tenger gyümölcsei nálam meg nem is jöhet szóba. A tengeri hal sem sokszor, mert a folyóink halait szeretjük. Mit szólsz ahhoz, mert számomra döbbenetes, hogy a Balaton parján egy méterre a víztől argentin fagyasztott halat sütnek, ami hetekig jött lefagyasztva hozzánk? Én igyekszek magyar terméket fogyasztani minden területen. Aztán a tengeri halak, herkentyűk ellen szól az is, hogy tele vannak ólommal és higannyal.
Szerintem nem kell bíztatgatni senkit, hogy kóstolgassa más népek konyháinak remekeit, mert aki szereti kóstolgatni fogja, aki pedig nem azt hiába bíztatják.
Európához tartoznunk pedig nem akarat kérdése, mert európaiak vagyunk a kezdetek óta, ahogy írtad 1100 éve.
Abban igazad van, hogy a gasztronómia, legyen az hazai vagy más népek konyhájának remeke közel hozza egymáshoz az embereket, és ha máshol nem is, de az asztal körül béke és barátság van.
Liviának abból a szempontból van igaza, hogy a hal egy olyan étel, amit nagyon sokan nem szeretnek. A mi halaink nagyon finomak, de sajnos igen szálkásak is. Ebből a gondból már egy-két családtagom komoly bajba került. Én nagyon szeretem a halat, a tengerit is, ami azért elég ritkán kerül az asztalra.A nagyobbik fiamnak már vannak tapasztalatai a külhoni konyhákról, és igen nagy élvezettel fogyasztja, és még nem csalódott. De, azt mondta, hogy olyan alapanyagot, ami a külföldi helyi piacokon kapható, arról mi csak álmodhatunk. Azért csak nem olyan ízű az ide szállított fagyasztott áru, mintha helyben venné meg az ember. Elég gazdag a mi vizeinkben élő halak száma is. Ezt onnan tudom, mert a család férfi tagjai hosszú évek óta nagy pecások. Csak a szálkákkal van gondunk. Ebből a szempontból élen jár a fogyasztásban a tengeri hal, még ha fagyasztott is, mert én is szoktam készíteni. Egyszer talán lesz szerencsém mondjuk, a francia konyhát istenigazából megkóstolni?! Ahogy olvasgatom a blogokat, azért a különböző gasztronómia összehozza az embereket, ha másként nem is, de egy-egy recept kipróbálása során. Ez azért is jó, mert tiszteljük egymás hagyományait, akár régi akár újdonság. Bárcsak a politikával is így lennénk!!! És ahogy mondani szokták; ahány ház annyi szokás, itthon is és külföldön is.:)
VálaszTörlésHobbychef! Ugyan nincs blogom, mert minőségpárt vagyok, de mindig nevetnem kell, amikor ilyen bejegyzéseket olvasok!!! A naaaagy blogger, azt sem tudja, h létezik a budaörsi halpiac??? A madaras teszkóba jár vásárolni! Gasztroboltok? Termelői piacok??? Katasztrófa! A képeiről nem is beszélve!
VálaszTörlésMár többször írtam, hogy imádom az ilyen bejegyzéseket, ahol a névtelen beírók irkálnak a blogomba, akiknek még blogjuk sincs, ahol meg lehetne nézni, hogy ők milyen teljesítményre képesek. Ha minőségpárti (s nem minőségpárt vagy) szerintem többet ittál a kelleténél, ne nevesd magad halálra, hanem mutasd meg, hogy Te mit tudsz. Kíváncsian várom.
VálaszTörlésTermészetesen tudom, hogy létezik a budaőrsi halpiac, de ez most hogy került ide? Talán van érdekeltséged benne? Mi köze van az én bejegyzésemnek a budaörsi halpiachoz?
Egyébként fogalomzavarban szenvedsz. A Tesco-t (s nem tescó) összekevered az Auchan-nel. Az utóbbi a madaras. Egyébként honnan veszed, hogy én a Tesco-ba járok vásárolni? Be sem teszem oda a lábam. A termelői piacok hogy kerülnek ide? Ők talán halat "termelnek"? Te szerintem többet ittál a kelleténél. Én se gasztroboltokról, se termelői piacokról nem írtam.
Milyen képekről beszélsz? Ide nem töltöttem fel egyetlen saját képet sem. Szerintem igyál egy-két pohárral kevesebbet, s akkor nem írsz ilyen sületlenségeket. Szép delirium tremens-es álmokat!
Legközelebb vedd a "bátorság"-ot, s legalább egy kamu nevet biggyesz a megjegyzésed végére! De azt se bánom, ha az észt, amiből nem sok szorult beléd, végre máshol osztod, s nem az én blogomnál "brillirozol" rendszeresen. Agyő! A soha viszontlátásra!
A bloghoz feltöltött ételfotókra utaltam. Minőségpárti, jajj nekem elírtam! " madaras tesco"? Az Auchan áruházat becézik így. Én nem iszom. Ételekkel is ritkán kombinálom. Ha ismer ilyen helyeket, piac, gasztrobolt stb. Hát járjon oda! Fedezze fel a város csodás rejtekhelyeit és írjon róla! Szerintem nem minőségi blogolás, hogy feltölti, aznap mit evett! Vegyen példát a top bloggerekről! Annak van értelme és értéke! Anonymus
VálaszTörlésA gasztrobloggerek 99%-a azt teszi fel a blogjára amit főzött. Részint magának, hiszen a blog egy napló, részint pedig másoknak, hogy tippeket adjon.
TörlésA bloggerek között csak elvétve van profi fotóművész, pláne gasztrofotós. De nem is ez a lényeg. Végtére is nem egy drága, szép kiállítású gasztromagazinba írjuk a cikkeinket, profi fotókkal, hanem magunk és gasztroblogger társaink örömére, akikkel együtt örülünk kisebb-nagyobb sikereinknek. Még a leghíresebb sztárséfek munkáját is egy egész stáb, legalább egy tucat szakember segíti. Mi viszont amatörként mindent magunk csinálunk.
Ha ilyen jól tudod, hogy milyennek kell lennie egy minőségi blognak, minőségi fényképekkel, miért nem nyítsz egy saját blogot, ahelyett, hogy itt kellemetlenkedsz? Vagy, hogy kritizálni, mások munkáját lehúzni könnyebb, mnt valamit alkotni?
Mellesleg az én "nem minőségi" receptjeimből, a "nem minőségi" fotókkal együtt a Mindmegette - mely a legnagyobb on-line receptgyűjtemény - eddig 179 bejegyzést tett föl.
Egyébként még sem vagy igazán minőségpárti, ha ilyen nem minőségi blog - mint az enyém - látogatására, s megjegyzések írkálására fecséreled az időd. Vagy ennyire unatkozol, s szeretsz másokat fricskázni? Próbálj valami hasznosat csinálni, s fedezd fel azokat a szépségeket, rejtekhelyeket, amiket nekem tanácsoltál!
És végül fogadd meg a jótanácsomat - ingyen adom - húzz el innen! Persona non grata vagy, ha érted, hogy ez mit jelent.