Az előkert tiszavirágzása

Tegnap este hazajött a feleségem, pedig még vasárnap is azt mondta, hogy csak szerdán indul el. Ahogy gondoltam előre, nem tetszett neki a kert.

Az első mondata az volt, honnan hozták ezt a sok ronda követ. Nos a sziklákat a második szomszédból talicskáztattuk át 1-2 éve, amikor ott egy dombot lebontatott az önkormányzat, s több teherautóval szállították el. Néhány darabot  kaptunk, s eddig is ott volt ahol most, csak rendezetlenül.

A kisebbeket pedig a feleségem hozta  3 éve egy építkezésről. Én megcsináltam, akkor tetszett. Most, hogy rendeztem, s újra leraktam, már nem volt nyerő. Az aprókat pedig szintén a második szomszéd elől, az úttestről hoztam, ahova az esők mosták le. Egyszer már egy utcaseprőgép feltakarította, most még volt belőle néhány vödörrel. Késő este a nejem kiment a kertbe, s elkezdte felszedni a köveket. Ugyancsak letépte a tököt, pedig mikor elment, lelkemre kötötte, hogy rendesen locsoljam minden nap. (Kérés nélkül is rendszeresen locsolok, bár elég tetemes a víz és csatorna számlánk.) Ami viszont végkép érthetetlen, letört egy szép virágú évelő növényt és kiszedett néhány virágot, meg egy kaktuszt  is.

A hátsó kertet reggel locsoltam meg jó alaposan, de az új előkertet naponta háromszor, az új vetést pedig másfél óránként. Érkezése előtt fél órával locsoltam, de szükségesnek tartotta, hogy elől, hátul locsoljon. Ráadásul a slagról leszedte a szórófejet, ami azért kellett, hogy főleg az új telepítésnél az erős vízsugár ne mossa el a magokat. Az autójával is rá akart állni a kocsi beállóra, pedig arra legalább három  hétig nem szabad, amíg a fű meg nem erősődik. A kocsi kereke nemhogy a gyenge fűvet tönkreteszi, de a magokat is kipörgeti a helyükről. Nem beszélve arról, hogy rááll, akkor nem lehet locsolni, s a nap se éri.(Azt a néhány napot, amikor a lányunk kocsiját elviszik, s ő visszaállhat a garázsba a helyére, igazán kibírhatná.)

Nos, ma korán reggel folytatta. Még több virágot szedett ki, s megszüntette a ház jobb első sarkánál lévő virágágyást, s a kocsibejáró és járda közötti résznél is kiszedte az általam beültetett virágokat, mindkettő helyét betakarta fűvel, amit az oldalsó kert  végéről szedett le, csakjogy az utóbbi V alakú, így az egyenes szőnyeg nem zár rendesen, azt szabni kellett volna.  Ráállt a kocsival a kocsibeállóra, ma egész nap ott állt. Így se locsolni nem lehet, se az épp mostszemerkélő eső nem éri, a naprüú nem is beszélve. Garantált, hogy ott nem lesz szép pázsit. Pedig sok munka van benne. Két nap alatt sikerült a gaztól és mohától megszabadítani , majd a rácsokat újrarakni, kilenc zsák (á 50 l) virágfölddel beteríteni és egy doboz fűmaggal bevetni.

A virágok közül néhányat máshova dugott el, egy része viszont ott senyved a járdán, s van amit nem is látok sehol.

Szóval, kár volt annyi pénzt (közel 80 ezer forintot) s munkát beleölnöm a felújításba, arról nem beszélve, hogy a csillagokat láttam, amikor hajolgattam és emelgettem a porckorongsérvemmel.  Tele van a hócipőm.

Ez volt az utólsó alkalom, hogy kertépítéssel foglalatoskodtam. Nagyon megbántam, hogy belefogtam, úgy kellett volna hagyni, ahogy volt, lepusztultan, kiégett fűvel, gazosan. Persze, ez mind az én hibám, az utóbbi időben semmi sem jó, amit én csinálok, már megtanulhattam volna. Csak az az igazán tuti, amit ő csinál, még akkor is, ha az a józanész ellen való.