Milyen konyhát vezessünk, mit együnk?
Lehet, hogy szerencsés voltam, de nem találkoztam olyan étellel, ami nem ízlett volna. Még akkor is, ha az étel elfogyasztásakor időnként nem is tudtam, hogy mit eszem, legfeljebb utólag mondták meg. (Ez persze a nekünk inkább exotikusnak számító helyekre volt jellemző.) Számos étel a kedvencemmé vált, s megpróbálom ezt néha reprodukálni. Ezen próbálkozásaimból elvétve a blogra is teszek fel bejegyzést..
Azt érzékeltem, hogy Európában, USA-ban egyre népszerűbbek azok az éttermek, melyek elsősorban nem a hazai ízeket részesítik előnyben, hanem a nemzetközi, sőt az egyes országok helyi konyhái, s itt nem csak a francia, görög, olasz, japán, kínai, indonéz, taj földi, arab, török stb. konyhákra gondolok, remekeivel csalogatják be a vendégeket.
És akkor néhány szót a halakról. Mi magyarok eléggé a végén kullogunk a halfogyasztásban, pedig a hal nagyon egészséges (a halálozási arányunk lényegesen jobb lenne, ha gyakrabban kerülne hal az asztalunkra.). Az átlag magyar legfeljebb Karácsonykor fogyaszt halászlét, vagy rántott pontyot. Jó. Trianon óta nincs tengerpartunk, de van tengerihal import, s vannak édesvizű halaink, mely lehetőséget nem használunk ki. Arról nem beszélve, hogy a hal nemcsak egészséges, de nagyon finom is. Én imádom a halakat, tengeri herkentyűket. Ha nem is készítek hetente több alkalommal halat, legalább konzerv formájában fogyasztom. Miután ennek nem mindig van recept értéke, ezért nem teszem fel a blogra.
Ezen bejegyzést azért írtam, mert a bejegyzések böngészése közben ráakadtam egy megjegyzésre. Egy kedves blogtárs azt írta, hogy ő a magyar konyhát szereti, s nem kedveli az ismeretlent, az eltérőt.
Nos, én arra buzdítok mindenkit, amellett, hogy őrizzük meg a hagyományainkat, bátran ismerkedjünk a mással, az újjal. A globalizáció nemcsak a politikában, a gazdasági életben, de a gasztronómiában is betört az életünkbe. És ez így van jól a XXI-ik században. A gasztronómiában nem a fél-ázsiai gyökerek, a nyereg alatti hús puhítása, Európával való szembenállás a jövő. (Főleg, ha Európához akarunk tartozni, márpedig 1100 éve már itt vagyunk.) Ennél kifinomultabb technikákat kell bevetni. Kóstolgassuk más népek konyhai remekeit is, ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy jobban elfogadjuk egymást, s békében, barátságban éljünk együtt.
Persze, nem vagyok naív, a gasztronómia egyedúl nem old meg minden gondot a politikában, de talán egy kicsit besegít, hogy a népek jobban megértsék egymást, még akkor is, ha a politikusok acsarkodnak egymásra.
