Egészséges ételek? Egészséges táplálkozás? Egészséges életmód?

Egészséges ételek? Egészséges táplálkozás?

Egészséges életmód?

Életem folyamán sok finomságot ettem, ittam. A világ számos országának a konyháját megkóstoltam. Saját konyhánkban is arra törekedtünk, hogy az étel ne csak finom, hanem egészséges is legyen.

Már a 70-es években elhagytuk az otthoni főzésnél, sütésnél a disznózsírt, napraforgó olajat használtunk.
Iránban például, ahol több mint 4 és fél évet éltünk, de számos alkalommal ott töltöttem akár több hetet is, még ha akartam sem tudtam volna disznó húst enni, vagy disznózsírral főzni. Gyakran nem is napraforgó olajat, hanem kukorica, vagy olíva olajat használtunk. Egyéb növényi olaj is volt használatban, repce, tökmag stb.
De különböző olajokban gazdag magvak is ott voltak az asztalon, mint a pistachia, keshudió, dió, mogyorók stb. Nem beszélve a rengeteg zöldségről, gyümölcsről. Rekeszszámra vettük a gyümölcsöket. Friss narancsból facsartuk mindennap az ivólevet.  A húsoknál pedig marha, baromfi, birka, halak, tengeri herkentyű szerepelt az étlapon.
Mégis ott volt az első infarktusom, mélyvénás trombózisom. (Majd röviddel hazatérésem után a tüdőembóliám. Egy éve megállapították, hogy egy agyi trombózist is sikerült átélnem.)

Itthon továbbra sem használtunk disznózsírt. Jó, időnként ettünk disznóhúst,  birkát csak nagyon ritkán, baromfit gyakran, de főleg én, sok halat. Az átlag magyar legfeljebb Karácsonykor eszik halászlét és rántott pontyot, én viszont hetente többször is fogyasztok halat, rákot, kagylót, ha másképp nem, konzerv formájában. De, mint ahogy a blogomból is kiderül, gyakran készítek folyami és tengeri halakból, tengeri herkentyűkből étkeket.

Ennek ellenére magas a koleszterinem, jóllehet évekig még az Omega-3 tablettákra is sok pénzt kiadtam. (Ma már nem, rájöttem, hogy felesleges pénzkidobás..)

Az évek folyamán egyre erősödött az a meggyőződésem, hogy a nyavalyák zöméért nem, vagy csak nagyon kis részben a helytelen táplálkozás a felelős, sokkal inkább a génjeink befolyásolják életünket, egészségünket. Anyám tüdőembóliában, apám infarktusban halt meg, anyai nagyanyámnak trombózisa volt. Sok vidéki ember ma is zsírral főz, szalonnát eszik, pálinkázik, megissza a maga borát is,  s semmi baja nincs. Családunk öreg barátja 89 évesen úgyszintén, s egészségesebb mint én, orvosnál szinte soha sem volt, nem fáj semmije. (Ami külön bosszantó, szemüveg nélkül olvas.) Életében soha nem sportolt, úszni sem tud.

A másik amire rájöttem, hogy a "táplálkozástudósok" össze-vissza beszélnek, egymásnak homlokegyenest ellenkező teóriákat  állítanak fel. Csak a példa kedvéért: gyermekkoromban a spenót sok gyerek rémeként egészségesnek volt kikiáltva, ma pedig az mondják, nem hogy nem egészséges, de rákkeltő. Vagy a tojás körüli vita már egyenesen nevetséges, sokan állítják, hogy növeli a koleszterinszintet, mások cáfolják.

De ellentmondanak egymásnak a különböző táplálkozási "tanácsadók" is, az általuk megalkotott piramisok még csak véletlenül sem hasonlítanak egymásra. Az egyik amerikai nagy öreg épp a saját teóriája miatt halt meg nem kielégítő táplálkozás miatt.

A propaganda mögött gyakran gazdasági érdekek húzódnak meg. A spenót népszerűsítését Popej alakjával, mely évekig ment rajzfilm formájában, egy amerikai spenótkonzervgyártó finanszírozta. De a bor, vagy sör egészségre való jótékony hatása mögött is a bor, vagy sör termelők állnak. Akárcsak a tej egészséges mivolta mögött, ezt is cáfolták már többen. Bár, többek között, allergiás vagyok a tejtermékekre.

A másik, ami bosszant a propagandában, hogy azt sulykolják belénk, hogy sportoljunk. Nos én fiatal koromban atletizáltam,  versenyszerűleg tornáztam, dzsudóztam. Később amatőrkét számos sportot űztem: asztali tenisz, sízés, tenisz, windsurfe, uszás. Reggelenként fél órát tornáztam, a hobby szobában több "kinzó" eszköz is van. Még egy éve is hetente háromszor, télen nyáron jártam az uszodába, s leúsztam a magam 2 0000 méterét. Az átlag ember életében nem sportolt, sőt lehet, hogy az iskolai tanulmányai alatt tornából felmentett volt, még sincs semmi baja. Nekem lumbágóm, s porckorongsérvem van.

A végső löketet azonban a mai nap adta meg, amitől aztán kibuktam,  s ezért is vetemedtem erre a bejegyzésre, amiért elnézést kérek mindenkitől, aki netán erre tévedt. Háziorvosomnál voltam bizonyos panaszok miatt, aki az alábbi röplapot nyomta a kezembe:

(Rákattintva kinagyítható, s így az apróbetű is olvasható!)

E szerint például a fehér kenyér egészséges (holott újabban a teljes kiőrlésű, vagyis a barna kenyér egészséges voltát hangsúlyozzák), a tengeri és folyami halak csak mérsékelten szerepelhetnek az étrendben, az olajos szardíniától pedig tartózkodni kell, az alkoholtartalmú italok fogyasztása nem ajánlott, (Bernard professzor, a szívsebész kifejezetten ajánlja a vörösbor fogyasztását),  a kávé és a tea mérsékelt élvezete megengedett.

Akkor ez most hogy is van?

Szóval, most sokalltam be. Úgy döntöttem, hogy ezután nem hallgatok a "szakértők"-re, azt eszem, iszom, ami jól esik. A vegetáriánus életmódra nem térek át, a finom sajtokról, húsokról,  halakról, az isteni nedűkről, kávéról, teáról nem mondok le. Ezek végül is hozzátartoznak az élet örömeihez, e nélkül semmit sem ér az egész. Akkor már az ember elmehet fakírnak, remetének, de így  mi értelme van az életnek? A túlvilágban, reinkarnációban, s egyéb badarságban én nem hiszek. Ebben a földi életemben szeretném az életet, s a kulináris élvezeteket élvezni az önsanyargatás helyett.

Lehet, hogy nem kellett volna a vétlen olvasót a gondolataimmal, nyavalygásaimmal terhelni, de kikívánkozott belőlem. Elnézést. Legközelebb igyekszem inkább receptekkel szórakoztatni, elbűvölni kedves látogatóimat.