HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2012. augusztus 16., csütörtök

Gute Laune kann man essen

Gute Laune kann man essen



Ausztriában 15-én állami ünnep a Maria Himmelfahrtstag (Mária mennybemenetele), így a lányunk 2 nap szabadsággal együtt hazajött egy hosszú hétvégére.

A lányzó vett magának egy könyvet, amit magával hozott, hogy én is beleolvassak.

A cím : Gute Laune kann man essen (A jó hangulat megehető/A jó hangulatot meg lehet enni )

Az apróbetűs részt csak később vette észre: Farbtherapie aus der vegetarischen Küche  (Színterápia a vegetáriánus konyhából).

Bár néhány hónapja azt mondta, hogy áttér a vegakonyhára, ma már rájött, hogy a finom húsokról nem tud lemondani.

Nos a könyv nekem nem igazán tetszik. Azonkívül, hogy a vega ételeket hébe-hóba megeszem, nem tudnám elképzelni, hogy  huzamosan nélkülözzem az állati eredetű ételeket. Az igazi vega még tojást, vagy tejterméket sem fogyaszt. Én nem vagyok hajlandó a sajtokról sem lemondani. Ami pedig a színterápiát illeti. Lakáskultórában látom jelentőségét. Na de az ételeknél? Ha például piros retket eszem, attól jó kedvem lesz, de a fehér az lehangol, a feketétől pedig halálfélelmem lesz? Szerintem ez egy badarság. De végül is minden teóriára van vevő. Mellesleg az egyoldalú táplálkozás bizonyítottan egészségtelen. Szervezetünknek szüksége van számos anyagra, mely csak a húsban található meg. Hogy csak egy példát említsek, a csak halakban található telítetlen zsír, az omega 3 igen fontos.  Nem véletlen, hogy a tengerparti népek körében alig van érrendszeri megbetegedésben szenvedő. Ráadásul a halak, tengeri herkentyűk igen finomak.

Valamelyik vacsora csatában volt egy itt élő francia, aki se a cognac-ot, se a pezsgőt, se a kagylót, se a sajtokat nem szerette. Szerintem nem is volt igazi francia.

Szóval én maradok  a kedvenc étkezési szokásaimnál, étrendemnél.

1 megjegyzés:

  1. Amit írtál a könyvről, a vegetáriánus ételekről a színterápiás étkezésről azzal teljes mértékben egyetértek. Bár hozzáteszem, hogy ez is és a tenger gyümölcsinek fogyasztása is ízlés dolga, meg szokás, hogy ki hová született, mit szokott meg, mivel etették már kicsi gyerekként. Itt országokra tájegységekre, családok étkezési szokásaira gondolok. Persze felnőttként is válhat valaki vegetáriánussá, de ez már nem olyan könnyű.
    A vacsora csatában látott francia férfit én is láttam Kuki - ha jól emlékszem - a beceneve, és nagyon mókásan töri a magyar nyelvet. De ha jól tudom vagy az apja vagy az anyja magyar, tehát nem teljesen francia, így esetleg érthető, hogy nem szeret mindent ami francia.
    Én is maradok az én kedvenc étkezési szokásaimnál mint ahogy sok ember itthon és külföldön is. Néha innen-onnan kipróbálhatunk ezt-azt, de aztán visszatérünk a megszokotthoz.

    VálaszTörlés