Csak állok és lesek mint a moziban
Töprengés egy
érthetetlen viszály kapcsán
A facebookon rendszeresen
megnézem azon blogerek bejegyzését, akiket bejelöltem, s ők visszaigazoltak.
Ilyen Kardos Éva/Gizi blogja is, akit ráadásul a kedvencek
közé is felvettem. A bejegyzéseit naponta megtekintem, lájkolom, időnként még
dicsérő bejegyzéseket is fűzök hozzá. A receptjei tényleg ígéretesek, a fotói tetszetősek.
Bár az utóbbi időben nagyon elment a fekete háttér irányába, s ez egy kicsit
egysíkúvá teszi a képeket.
Néhány napja meg akartam nézni egy bejegyzését, azonban nem
tudtam mert ez fogadott:
"Éva Kard konkrét láthatóságot adott meg ehhez a
bejegyzéshez. Csak a megadottak fogják ezt látni, amikor megosztod."
Erre ezt reagáltam:
„Én nagyon kedvelem Éva/Gizi Kard oldalát. De most nagyon ledöbbentem. Az
egyik bejegyzését - egy sima tükörtojást - akartam megnézni, de nem tudtam,
mert le voltam tiltva. Ilyet én még nem láttam, hogy engedélyt kelljen kérni
egy bejegyzés megtekintéséhez. Én örülök, ha az én bejegyzéseimet minél többen
megtekintik, nem hogy letiltsam a megtekintést. Azt meg végképp furcsának
tartom, hogy a megtekintést valaki a megosztáshoz köti. Én a magam részéről
rábízom a látogatókra, ho
gy megosztják-e a
bejegyzésemet. Ha megteszik, megköszönöm, de semmiképp sem erőszakolom ki.”
Ezt írtam Évi oldalára:
"Évi! Sajnos nem tudtam a receptet megnézni, mert letiltottad. Bár
ránézésre ez egy sima tükörtojás sonkával. Esetleg hagymával. Az viszont nagyon
nem tetszik amit olvastam: "Éva Kard konkrét láthatóságot adott meg ehhez
a bejegyzéshez. Csak a megadottak fogják ezt látni, amikor megosztod."
Szerintem nem lenne szabad korlátozni a láthatóságot. Inkább örülni kellene
annak, hogy minél többen láthassák a bejegyzéseinket. És nem kellene ezt ahhoz
kötni, hogy osszák meg a bejegyzésünket. Majd a látogató eldönti a bejegyzés
elolvasása után, hogy azt megosztja, vagy sem."
Ezek után Évi egy elég furcsa választ írt:
„Kedves Endre! Döbbentem olvasom a soraidat!!!!! Én soha senkit nem
tiltottam le az oldalamról, sem pedig a receptjeim megtekintéséről!!! Azt sem
tudom hogy éppen melyik receptemről beszélsz, és az a recept a blogban, vagy
pedig itt a facebookon található!!! Én tiszta szívből örülök, ha minél többen
megnézik, elmentik, esetleg még el is készítik a receptjeimet. Lehet hogy Te
írtál az én oldalamra, de én azt sehol nem találom!!! Lehet a támadás, és
vádaskodás helyett először in
kább személyesen
kellett volna rákérdezned, hogy egyáltalában tudom-e, hogy mi történt. Azt
pedig soha senkitől nem kértem, hogy ossza meg a receptjeimet, mert ha valamit
nagyon, de nagyon utálok, éppen azok az erőszakos emberkék akik a másikra
akarják tukmálni a receptjeiket. Így kedves Endre, én a bejegyzésedet egy
általad kitalált, lejárató hadjáratnak tekintem, mely ellenem irányul. Ezzel a
magam részéről lezártnak is tekintem, mert sem a Te, sem pedig a hozzád
hasonlók véleménye nem érdekel. Főleg úgy, hogy fogalmam nincs hogy miről is
beszélsz!!!!!! Kedves Endre, mivel letiltottad, hogy hozzátudjak ahhoz szólni
amit rólam írtál, így itt osztom meg veled a válaszomat.”
Én nem vádaskodtam, csupán értetlenségemet
fejeztem ki, hogy le vagyok tiltva. A lejárató hadjárat említése pedig egyenesen nevetséges.
Az pedig, hogy én őt letiltottam, nem igaz, a
mai napig ott van a kedvencek között.
Ezek után számos nemtelen megjegyzést írtak különböző
hozzászólók, akik szerintem nem is olvasták az én bejegyzésemet, így nem is
állíthatják, hogy én támadtam volna Évit, csupán Évi bejegyzése alapján őt
védték..
A legvisszataszítóbb azonban Évi egyik utolsó bejegyzése
volt:
„Endre
Sinka-nak
szerintem az a legnagyobb baja velem, hogy hiába agitál, én nem látogatom a
blogját, mert csak halkan, és csak Neked mondom, hogy annyi gusztustalan kotyvalékot
amit nála találni, az már merénylet a felhasznált hozzávalók ellen.”
Erről annyit, én nem agitáltam Évit, hogy
látogassa a blogomat, a megjegyzése pedig, hogy gusztustalan kotyvalékot lehet
nálam találni, őt minősíti. Mellesleg, ha nem látogatta meg a blogomat, honnan tudja, hogy nálam gusztustalan kotyvalékok vannak? Ez egy nagyon goromba és primitív megnyilvánulás. Ennyi gyűlölet hogy lehet egy emberben? Ráadásul
úgy, hogy nem szolgáltattam rá okot? Meg lehet nézni, hogy milyen kommenteket
írtam a receptjeihez.
Többen írták, hogy irigység van bennem. Ez nevetséges. Mire lennék irigy? Ő már több évtizede sűt-főz a családjának. Én csak egy egyszemélyes konyhát vezetek. Mellesleg több receptoldalon is megelőztem őt a látogatottságban, a feltöltött receptek számát illetően, többnyire 500-680 receptem jelent meg oldalanként eddig 2-3 év munkájaként. Ha az én ételeim kotyvalékok lennének, biztos nem jelentették volna meg receptjeimet ezek a vezető receptoldalak, s nem kaptam volna már számtalan elismerést, ajándékot, s nem ajánlaná például a legnagyobb on-line receptoldal, a NoSalty gyakran a receptjeimet, s nem jelennének meg a receptjeim a Kiskegyed RECEPTÁR-ában.
No mindegy, az intelligenciát nem lehet tanulni,
arra születni kell. Csak azt sajnálom, hogy még ma is - a bejegyzése írása előtt - lájkoltam Évi egy
receptjét.
Ami a legszomorúbb a dologban, mi történhetett, mi kattant be Évinél, hogy idáig ragadtatta magát? Főleg azok után, hogy én mindig elismerőleg nyilatkoztam róla, meggratuláltam, s örültem sikereinek?
Vannak dolgok, amikben nem kell keresni a logikát, mert nincsen benne.
Azt hittem, hogy ezzel most már vége, de drága Évikénk még újított:
Ez viszont már a primitívség non plusz ultrája:
"Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, és
köszönöm hogy ennyien mellém álltatok!!! ♥ Közben utána néztem, hogy
miért is vádol ez a "gyökér" azzal hogy letiltottam. Egy olyan receptet
szeretett volna megnézni a Endre Sinka
kedves barátunk, amely a Pinteres van megosztva. Nincs ott letiltva
senki (legalábbis én senkit nem tiltottam le) csak éppen egy kis ész
kellene ahhoz, hogy használni tudja azokat az oldalakat, ahol ő is fent
van. (akkor bizony eltudta volna olvasni a receptet is!!!!) Így én azt
tudnám a Sinka úrnak ajánlani, hogy mielőtt megszólalna, próbálja meg
tanulmányozni az ilyen és hasonló oldalakat, mert még a végén bután fog
meghalni. Mivel megpróbáltam kulturáltan megfogalmazni, hogy mit is
gondolok róla, így csakis ennyit írok, mert a vélemény közel sem ilyen
barátságos, de nem szeretnék több energiát belefecelni, egy számomra
ilyen jelentéktelen fazonba!!!!!”
Ezen már csak nevetni lehet. Én eddig semmit sem írtam, de ő folyamatosan fröcsköl. Én a facebookon akartam a receptjét megnézni, s ő a facebookon tiltott le. De ez egy teljesen meddő vita. Erről nincs értelme beszélgetni. Most idehozza a pinterest-et. Oda be sem néztem! Ami pedig az észbeli képességet illeti, szegény Évit nem akarom bántani, de én két diplomámat is summa cum laude szereztem meg, plusz egy posztgraduális végzettséggel is rendelkezem, három felsőfokú nyelvvizsgával külkerszakanyaggal bővítve, valamint szakértői oklevelekkel.
Azt kell mondanom, hogy egy zavart nő vagdalkozása ez az egész, én a magam részéről befejeztem,
P.S.1.
 |
Kard Sándorné visszautasította a jelölésedet
|
Kedves Sinka Endre! |
Kard Sándorné visszautasította a jelölésedet! |
P.S.2.
Ma (15.04.28.) látom, hogy Kard Éva a facebook-on az ismerőseim közül is törölte magát.
Még hogy ő nem tilt és töröl! Én reálisan gondolkodó embernek tartom magam, aki mindig szereti tudni, hogy mi miért történik. De itt teljesen tanácstalan vagyok. Csak állok és lesek. El nem tudom képzelni, hogy mi zajlik le ennek a nőnek az agyában, ha egyáltalán van neki. Mindez azért, mert szóvá tettem, furcsállom, hogy megosztáshoz köti a bejegyzése megtekintését, de a megosztást is csak a megadottak fogják látni. S most kígyót békát kiabál rám, s pocskondiázza a receptjeimet.
Érti ezt valaki?