Csak állok és lesek mint a moziban

Töprengés egy érthetetlen viszály kapcsán

A facebookon  rendszeresen megnézem azon blogerek bejegyzését, akiket bejelöltem, s ők visszaigazoltak.

Ilyen Kardos Éva/Gizi blogja is, akit ráadásul a kedvencek közé is felvettem. A bejegyzéseit naponta megtekintem, lájkolom, időnként még dicsérő bejegyzéseket is fűzök hozzá. A receptjei tényleg ígéretesek, a fotói tetszetősek. Bár az utóbbi időben nagyon elment a fekete háttér irányába, s ez egy kicsit egysíkúvá teszi a képeket.

Néhány napja meg akartam nézni egy bejegyzését, azonban nem tudtam mert ez fogadott:

"Éva Kard konkrét láthatóságot adott meg ehhez a bejegyzéshez. Csak a megadottak fogják ezt látni, amikor megosztod."

Erre ezt reagáltam:
„Én nagyon kedvelem Éva/Gizi Kard oldalát. De most nagyon ledöbbentem. Az egyik bejegyzését - egy sima tükörtojást - akartam megnézni, de nem tudtam, mert le voltam tiltva. Ilyet én még nem láttam, hogy engedélyt kelljen kérni egy bejegyzés megtekintéséhez. Én örülök, ha az én bejegyzéseimet minél többen megtekintik, nem hogy letiltsam a megtekintést. Azt meg végképp furcsának tartom, hogy a megtekintést valaki a megosztáshoz köti. Én a magam részéről rábízom a látogatókra, hogy megosztják-e a bejegyzésemet. Ha megteszik, megköszönöm, de semmiképp sem erőszakolom ki.”

Ezt írtam Évi oldalára:
"Évi! Sajnos nem tudtam a receptet megnézni, mert letiltottad. Bár ránézésre ez egy sima tükörtojás sonkával. Esetleg hagymával. Az viszont nagyon nem tetszik amit olvastam: "Éva Kard konkrét láthatóságot adott meg ehhez a bejegyzéshez. Csak a megadottak fogják ezt látni, amikor megosztod." Szerintem nem lenne szabad korlátozni a láthatóságot. Inkább örülni kellene annak, hogy minél többen láthassák a bejegyzéseinket. És nem kellene ezt ahhoz kötni, hogy osszák meg a bejegyzésünket. Majd a látogató eldönti a bejegyzés elolvasása után, hogy azt megosztja, vagy sem."

Ezek után Évi egy elég furcsa választ írt:
„Kedves Endre! Döbbentem olvasom a soraidat!!!!! Én soha senkit nem tiltottam le az oldalamról, sem pedig a receptjeim megtekintéséről!!! Azt sem tudom hogy éppen melyik receptemről beszélsz, és az a recept a blogban, vagy pedig itt a facebookon található!!! Én tiszta szívből örülök, ha minél többen megnézik, elmentik, esetleg még el is készítik a receptjeimet. Lehet hogy Te írtál az én oldalamra, de én azt sehol nem találom!!! Lehet a támadás, és vádaskodás helyett először inkább személyesen kellett volna rákérdezned, hogy egyáltalában tudom-e, hogy mi történt. Azt pedig soha senkitől nem kértem, hogy ossza meg a receptjeimet, mert ha valamit nagyon, de nagyon utálok, éppen azok az erőszakos emberkék akik a másikra akarják tukmálni a receptjeiket. Így kedves Endre, én a bejegyzésedet egy általad kitalált, lejárató hadjáratnak tekintem, mely ellenem irányul. Ezzel a magam részéről lezártnak is tekintem, mert sem a Te, sem pedig a hozzád hasonlók véleménye nem érdekel. Főleg úgy, hogy fogalmam nincs hogy miről is beszélsz!!!!!! Kedves Endre, mivel letiltottad, hogy hozzátudjak ahhoz szólni amit rólam írtál, így itt osztom meg veled a válaszomat.”

Én nem vádaskodtam, csupán értetlenségemet fejeztem ki, hogy le vagyok tiltva. A lejárató hadjárat említése pedig egyenesen nevetséges.
Az pedig, hogy én őt letiltottam, nem igaz, a mai napig ott van a kedvencek között.
Ezek után számos nemtelen megjegyzést írtak különböző hozzászólók, akik szerintem nem is olvasták az én bejegyzésemet, így nem is állíthatják, hogy én támadtam volna Évit, csupán Évi bejegyzése alapján őt védték..

A legvisszataszítóbb azonban Évi egyik utolsó bejegyzése volt:
„Endre Sinka-nak szerintem az a legnagyobb baja velem, hogy hiába agitál, én nem látogatom a blogját, mert csak halkan, és csak Neked mondom, hogy annyi gusztustalan kotyvalékot amit nála találni, az már merénylet a felhasznált hozzávalók ellen.”

Erről annyit, én nem agitáltam Évit, hogy látogassa a blogomat, a megjegyzése pedig, hogy gusztustalan kotyvalékot lehet nálam találni, őt minősíti. Mellesleg, ha nem látogatta meg a blogomat, honnan tudja, hogy nálam gusztustalan kotyvalékok vannak?  Ez egy nagyon goromba és primitív megnyilvánulás. Ennyi gyűlölet hogy lehet egy emberben? Ráadásul úgy, hogy nem szolgáltattam rá okot? Meg lehet nézni, hogy milyen kommenteket írtam a receptjeihez. 

Többen írták, hogy irigység van bennem. Ez nevetséges. Mire lennék irigy? Ő már több évtizede sűt-főz a családjának. Én csak egy egyszemélyes konyhát vezetek. Mellesleg több receptoldalon is megelőztem őt a látogatottságban, a feltöltött receptek számát illetően, többnyire 500-680 receptem jelent meg oldalanként eddig 2-3 év munkájaként.  Ha az én ételeim kotyvalékok lennének, biztos nem jelentették volna meg receptjeimet ezek a vezető receptoldalak, s nem kaptam volna már számtalan elismerést, ajándékot, s nem ajánlaná például a legnagyobb on-line receptoldal, a NoSalty gyakran a receptjeimet, s nem jelennének meg a receptjeim a Kiskegyed RECEPTÁR-ában.

No mindegy, az intelligenciát nem lehet tanulni, arra születni kell. Csak azt sajnálom, hogy még ma is - a bejegyzése írása előtt -  lájkoltam Évi egy receptjét.

Ami a legszomorúbb a dologban, mi történhetett, mi kattant be Évinél, hogy idáig ragadtatta magát? Főleg azok után, hogy én mindig elismerőleg nyilatkoztam róla, meggratuláltam, s örültem sikereinek?

Vannak dolgok, amikben nem kell keresni a logikát, mert nincsen benne.

Azt hittem, hogy ezzel most már vége, de drága Évikénk még újított:

Ez viszont már a primitívség non plusz ultrája:

"Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, és köszönöm hogy ennyien mellém álltatok!!! ♥ Közben utána néztem, hogy miért is vádol ez a "gyökér" azzal hogy letiltottam. Egy olyan receptet szeretett volna megnézni a Endre Sinka kedves barátunk, amely a Pinteres van megosztva. Nincs ott letiltva senki (legalábbis én senkit nem tiltottam le) csak éppen egy kis ész kellene ahhoz, hogy használni tudja azokat az oldalakat, ahol ő is fent van. (akkor bizony eltudta volna olvasni a receptet is!!!!) Így én azt tudnám a Sinka úrnak ajánlani, hogy mielőtt megszólalna, próbálja meg tanulmányozni az ilyen és hasonló oldalakat, mert még a végén bután fog meghalni. Mivel megpróbáltam kulturáltan megfogalmazni, hogy mit is gondolok róla, így csakis ennyit írok, mert a vélemény közel sem ilyen barátságos, de nem szeretnék több energiát belefecelni, egy számomra ilyen jelentéktelen fazonba!!!!!”

Ezen már csak nevetni lehet. Én eddig semmit sem írtam, de ő folyamatosan fröcsköl. Én a facebookon akartam a receptjét megnézni, s ő a facebookon tiltott le. De ez egy teljesen meddő vita. Erről nincs értelme beszélgetni. Most idehozza a pinterest-et. Oda be sem néztem!  Ami pedig az észbeli képességet illeti, szegény Évit nem akarom bántani, de én két diplomámat is summa cum laude szereztem meg, plusz egy posztgraduális végzettséggel is rendelkezem, három felsőfokú nyelvvizsgával külkerszakanyaggal bővítve, valamint szakértői oklevelekkel.

Azt kell mondanom, hogy egy  zavart  nő vagdalkozása ez az egész, én a magam részéről befejeztem, 

P.S.1.

Kard Sándorné visszautasította a jelölésedet a mindmegette.hu-n

 

Kard Sándorné visszautasította a jelölésedet

Kedves Sinka Endre!

Kard Sándorné visszautasította a jelölésedet!

P.S.2.
Ma (15.04.28.)  látom, hogy Kard Éva a facebook-on az ismerőseim közül is törölte magát.
Még hogy ő nem tilt  és töröl! Én reálisan gondolkodó embernek tartom magam, aki mindig szereti tudni, hogy mi miért történik. De itt teljesen tanácstalan vagyok. Csak állok és lesek. El nem tudom képzelni, hogy mi zajlik le ennek a nőnek az agyában, ha egyáltalán van neki. Mindez azért, mert szóvá tettem, furcsállom, hogy megosztáshoz köti a bejegyzése megtekintését, de a megosztást is csak a megadottak fogják látni. S most kígyót békát kiabál rám, s pocskondiázza a receptjeimet.

Érti ezt valaki?