Vallási bigottság, képmutatás a "hívő" moszlimoknál

Egy másik élményem az irániak képmutatásáról.

Iránból hazatérve céget váltottam. Az új állásomban vállalkozási és kereskedelmi vezérigazgatóhelyettesként egy nagy project (350 Mill. USD-os timföldgyár) vezetője lettem, s így számos alkalommal utaztam Iránba, ill. fogadtam iráni delegációkat.
Már az első alkalommal, amikor hozzánk jöttek, felvetették az irániak, hogy nekik szükségük van egy imaszobára. Mondtam, hogy ilyen ugyan nálunk nincs, de egy irodát berendeztettem a számukra. A tárgyalásokat többször meg kellett szakítani, mert elvonultak imádkozni. (A moszlimok naponta ötször imádkoznak.)
Miután a mi vendégeink voltak, költségkímélés céljából egy egyszerűbb panzióban helyeztem el őket (többnyire 10-15 fős delegációkkal jöttek), a tulajdonost jól ismertem. Kérdezte, hogy kiürítsék-e a szobabárokat. Naivul azt feleltem, hogy nem szükséges, hiszen ezek mélyen hívő moszlimok.

Másnap, amikor értük mentem, hogy elvigyem őket a tárgyalásra, a tulaj közölte, hogy az összes bárszekrényt kiürítették. Lehet, hogy ott Allah nem látta őket. (Aki netán nem tudná, az Iszlám tiltja az alkohol fogyasztást. Még minket diplomatákat is megmotoztak a repülőtéren, hogy nem viszünk-e be alkoholos italt, pedig a motozást a nemzetközi jog tiltja.)

Az iráni bigottság

Az iráni bigottság, vagy álszentség

Olvastam egy cikket a zsidó kóser konyháról. Erről jutott eszembe egy régi iráni élmény.

Az iráni-iraki háború miatt az élelmiszerellátás nem volt mindig zökkenőmentes, ezért egy amolyan diplomataellátó testülettől kaptunk hetente bizonyos élelmiszereket fejkvota alapján. A feleségem és én is közreműködtünk ebben a beszerzésben. Egyik alkalommal nem kaptunk csirkét. Amikor rákérdeztünk, hogy mi ennek az oka, az volt a válasz, hogy van ugyan csirke a hűtőházban, de ezeket nem iszlámikusan vágták le. (A vágásnál egy mulahnak - iszlám pap - kell közreműködni, aki Mekka felé fordulva imádkozik, s az állatokat ki kell véreztetni.) Mondtuk, ez minket nem zavar. Ennek ellenére nem adtak a szárnyasokból.

Akkor a román nagykövet volt a doyen. (Rangidős a nagykövetek között.) Bement a Külügybe, s mondta, hogy tiszteletben tartjuk az iráni szokásokat, a vallásukat, s nem ellenezzük, ha az iszlám követségeknek nem adnak ezekből a csirkékből, de nekünk keresztényeknek nyugodtan adhatnak belőle. Nem adtak. Az egész szállítmány ott romlott meg, s csak hetek múlva kaptunk az új szállítmányból.