A cikket a Bűvös szakács blogon találtam
Miután igen hosszan sorol különböző fogásokat (létezőket és internetbóvlikat) a „cayenni”-től a pacalcsorbáig, a gyömbéres kínaitól a szicíliai pacalig, a rakottól a rántott pacalig, megemlíti a "rómait" és Mère Blanc fehérboros pacalját is, összefoglalóan ezt közli:(Fotó: Bakcsy Árpád)
„Bár nem hungarikum, a magyarságnak is igen régi, teljesen sajátos módon elkészített és fűszerezett étele a pacal”. Írja a Magyar Demokratában Kiszely István antropológus-magyarságkutató.
A folytatás itt olvasható
Megjegyzés:Szeretem a pacalt, bár nagyon ritkán eszem. Étteremben nem szívesen rendelem ezt az ételt, mert a gyomrot nagyon alaposan ki kell mosni, s ki tudja, hogy ott hogyan csinálták. Fiatalabb koromban hosszabb kirándulások, táborozások alkalmával gyakran főztünk pacalt. Azért volt jó is a KISZ-ben. No, nem csak a főzések, szalonna és kolbász sütések, tábortüzek, hanem az azt követő bulik és a CSAJOK miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése