Kolbászos lecsó nokedlivel

Munkakezdőként 1961 augusztusában otthonról vittem magamnak ebédet egy kis edényben, amit aztán ebédidőben felmelegítettem. Csaknem mindennap lecsót készítettem, részint mert olcsó volt, részint mert egyszerű volt elkészíteni, de legfőképp, mert már akkor is nagyon szerettem a lecsót. Persze valódi kolbász csak ritkán került bele, vagy üres volt, vagy beleütöttem egy tojást, vagy lecsókolbásszal gazdagítottam. Hogy kiadósabb legyen, időnként krumpli, tarhonya, vagy rizs került bele. De hogy jól is lakjak, mert fizikai munkát végeztem - rakodómunkás voltam a MASPED raktárában - mivel tiszta ötös érettségivel, maximális pontszámmal "helyhiány miatt" nem vettek fel a KÖZGÁZRA (akkor Marx Károly Közgazdasági Egyetem) - jócskán ettem hozzá kenyeret is.

A lecsót változatlanul szeretem, akár napokig el lennék vele. Ami viszont nagyon fontos, csípősnek kell lennie! Szívesen készítem a lecsót bogyiszlói és csípős hegyes paprikából, sok chili hozzáadásával. Ez a mostani ebéd is lecsó volt, de ezúttal füstölt csípős kolbásszal készült, s nokedlit is szaggattam hozzá.

Mivel kis hazánkban mindenki nagy lecsó szakértő, s mindenki másképp szereti, ezért receptet nem írok. Egyébként is a blogomon számos variációban vannak lecsó receptek, a magyaros mellett a legkülönbözőbb népek (francia, baszk, olasz,  spanyol, szerb, török, indiai, arab-zsidó ... stb) lecsóit is megtalálhatja, ha valaki ezekre kíváncsi.