Születésnapi üdvözletek

A Google ma így üdvözölt, amikor megnyitottam a számítógépem.

Ma volt ugyanis a 72. születésnapom, 1943-ban Pünkösd napján születtem. Ezenkívül még több üdvözlet érkezett különböző cégektől, s a Facebookon is többen meggratuláltak blogtársak, volt gimnáziumi osztálytársak, s a sógorom legnagyobb lánya. A gratulációk jól estek.

Drága kicsi feleségem és a lányunk úgy látszik letudták a gratulációt a múlt vasárnapi sült hekk evéssel. Ma már egyikük sem keresett meg.

A nejem 2 óra felé - amikor hazajött a szokásos szombati piaci és bolhapiaci útjáról - ugyan rámmordult, minden köszönés és jókívánság nélkül - hogy menjek a Kopaszi-gátra, s hozzak sült halat. Én már akkor elfogyasztottam az ebédemet (Spárgás zöldborsó leves, s sült lazac spárgával, paradicsommal és spenóttal), s megittam egy fél doboz sört, így már nem kívántam autóba ülni, amúgy is bosszantott ez az egész, ezért azt mondtam, hogy nem megyek. Nejem erre úgy reagált, hogy megenni bezzeg jó lenne, de elmenni érte már lusta vagyok. Úgy látszik saját magamat kellett volna meglepni a "születésnapi ajándék"-kal. Korábban még legalább kaptam egy virágot, amit a nejem persze magának szánt.

Hát ennyi a születésnapomról. Ezek után azt hiszem leszokom kedvenc családom köszöntéséről a különböző események alkalmából. Végképp kiverték a biztosítékot nálam.

No de sebaj, az élet megy tovább. Én felköszöntöm magam, s koccintok az egészségemre egy pohár Hennessyvel (sajnos már a végét járja).

P.S. A lányom ma felhívott, hogy meggratuláljon, úgy látszik eszébe jutott, hogy születésnapom volt tegnap.