Termék tesztelése - feleségem reakciója

Egy neves magyar cég megkért, hogy legújabb terméküket teszteljem, s írjam meg nekik véleményemet - még a termék magyarországi bevezetése előtt - de legnagyobb sajnálatomra   a blogomon nem írhatok erről.

Ezt azért is sajnálom, hiszen egy gasztroblog írójaként szívesen beszámoltam volna erről a termékről, annál is inkább, mivel az eredeti terméket már évtizedek óta ismerem és kedvelem.

Így csak a semleges csomagolást tudom megmutatni. A csomag tartalmát majd nagy élvezettel fogom elfogyasztani.

A dolog árnyékoldala, hogy drága feleségem nem hagyta ki, hogy ismételten - immár sokadszor - ne gúnyolódjon gasztrobloggoló tevékenységem felett, megjegyezvén gúnyosan, fröcskölve, hogy én nem vagyok chef (soha nem is állítottam, hogy az vagyok, csupán a Hobbychef  nicknevet használom), s amit én kotyvasztok az sz@r, s már a bűze is halálos. Ezt demonstrálandó, amikor melegítettem a mai ebédemet, elkezdett rikácsolni, hogy fúj, s kinyitotta az összes ablakot.

Amikor leesett a cseresznyefáról, s eltörte több bordáját, sírva kérte, hogy ne hagyjam a kórházban. Én akkor saját felelősségemre hazahoztam, egy hónapig ápoltam  Akkor semmi gond nem volt a főztömmel, minden kritika nélkül megevett mindent.

Én soha nem tettem szóvá, amikor késő este fokhagymás ételeket főzött, vagy odaégetett valamit (ami elég sűrűn előfordult, már több edényt dobott ki), ő meg örökösen b@sztat. Egyszerűen nem tudom megérteni a lelkivilágát. Nemhogy örülne, hogy rám nem kell  főznie, fizetem a ház teljes rezsijét (ami eszméletlenül sok pénz!), még a telefonszámláját is, 36 éve nem kellett dolgoznia, amióta együtt vagyunk tejben.vajban fürösztöttem, mindent megadtam neki, anyagi jólétben élt, s elvittem magammal számos országba.

S most azt hányja a szememre, amikor ezer nyavalyától szenvedek, lassan már járni is alig tudok, hogy nem végzek fizikai munkát a ház körül.

Lassan már minden örömöm az, hogy ezt a blogot írhatom.

Az eszem megáll. Hogy lehet valakiben ennyi gyűlölet, s miért?

Mindig is racionálisan gondolkodó ember voltam. Szerettem tudni mindennek az okát. De most tanácstalan vagyok, az is bosszant, hogy gyűlölködik, de még inkább, hogy nem értem az okát. Miért fáj a feleségemnek, hogy  időnként kapok a blogom miatt kisebb-nagyobb díjakat, nyereményeket?

Az persze meg sem fordul a fejében, hogy nem csak azért főzök, mert élvezem, hanem azért is, mert valamit kell ennem, ő vezette be a külön konyhát. Én persze korábban is főztem, de akkor az egész családnak. Már írtam, hogy számos ételt csak én főztem, akkor jó volt. Most pedig gúnyolódik. Lehet persze, hogy egyeseknek túl csípős a főztöm - hiába én így szeretem, ez apai örökség - de, hogy sz@r? Aki eddig evett az ételemből, az mind jó ízűen fogyasztotta el, s dicsérte. Talán az sem véletlen, hogy már számos díjat, ajándékot nyertem, a gasztro oldalakon is népszerűek a receptjeim, s a NoSalty-nál pl. eddig - 7 hónap alatt - több mint 285 ezren tekintették meg a receptjeimet, s közel 2500-an  mentették el őket.

Jó, tudom, nem kellet volna ezt a bejegyzést megírni. De, szétvet a düh és a tehetetlenség, muszáj volt kiadni magamból, különben megbolondultam volna.

Nagyon kérem a kedves látogatókat, hogy a szánakozó, vagy elítélő kommentektől kíméljenek meg. Ezeket amúgy is ki fogom moderálni.