Kornélia/Cornelia
Ma a Kornéliák, Nellik ünneplik névnapjukat. Gondolom nem sok Kornélia fordul meg erre, mivel 2000 után ezen név viselői nem túl gyakoriak, a top 100- ban nincsenek benne. A név egyébként a latin Cornelius női párja.
Nekem azonban van egy Kornéliám, a húgom. Nevét nagybátyám után - aki Kornél volt, s Németországban élt és magát Korneliusnak nevezte - kapta. Ő Svédországban él, s több mint 20 éve nem találkoztunk. Nem tudta megbocsájtani, hogy nem jöttem haza anyánk temetésére Teheránból, ahol akkoriban dolgoztam. Azt nem volt képes a békés Stockholmban megérteni, hogy Irán akkor éppen háborúban állt Irakkal, s a mindennapos bombázások miatt egyetlen légitársaság sem repült Teheránba. Az Iranair-nél pedig 2 hónapos várólista volt. Mellesleg pont akkor mélyvénás trombozissal a lakásomhoz voltam láncolva. Még az elején bementem a Kereskedelmi Kirendeltségre, ami a szomszéd utcában volt, kocsival, de aztán kénytelen voltam otthon maradni, a lábaimat felpocolva és borogatva. Az ügyeket is otthonról intéztem, telefonon keresztül. A telexeket (akkor még nem volt fax, pláne e-mail) a feleségem vitte be a Kirendeltségre, hogy ledják. A telexes egyébként egy kollegám felesége volt, ők a közelünkben laknak, s ma is jó barátságban vagyunk.
A kapcsolatot a húgommal nem tartjuk sajnos. Ő nem látogat haza, én pedig még soha nem voltam Stockholmban. Egyébként sem tudnám megtalálni, mivel sem a címét, sem a nevét nem tudom. (Megváltoztatta a nevét, svéd vezetéknevet vett fel, pedig a férje is magyar.)
Nos, ha netán mégis erre tévedne egy Kornélia, azt szinte kizártnak tartom, hogy a húgom olvasná a blogomat, nagyon sok szeretettel köszöntöm őket.
Cornelia Night Cocktail Bar
Nekem a középiskolai énektanárnőm volt Kornélia :) Szép zenéket hallgattunk nála abban a heti 1 órában.
VálaszTörlésKedves Endre amit leírtál a Kornélia névnap kapcsán a testvéredet illetően, ez nagyon szomorú. Miért nem kerestetted a testvéred, hiszen a vezetéknevén kívül vannak még fontos magyar személyazonosító adatai. Én teljesen ledöbbentem, nem is tudom, hogy lehet ílyen egyszerűen ebbe beletörődni, sőt azért megharagudni a hugodnak amivel magyaráztad az okát annak, hogy nem tudtál hazajönni.
VálaszTörlésLívia: Amikor a húgom az én segítségemmel férjhezment (a férj egy volt kolléganőm testvére, s együtt hoztuk össze őket, amikor a fiú hazalátogatott)konzuli utlevelet kapott, s egy ukázt, hogy 24 órán belül hagyja el az országot. Ezzel a magyar állampolgárságot is elvesztette. Kint aztán felvette a svéd állampolgárságot. Ebből kifolyólag nincs magyar személyazonosító adata. Így semmi nyom nincs, ami alapján megtalálhatnám. De szerintem nem is akarja, hogy megtaláljam, különben jelentkezne. Ő tudja a címemet.
VálaszTörlésNe haragudjál, hogy ezt annyira firtatom, ha nem akarsz ne válaszolj, de nem értem, hogy miért kellett elhagynia az országot, és hogy nincs magyar személyazonosító adata. A magyar lánykori neve, az anyja neve, születési év, hó nap, az ország, város ahol született, ezek örök azonosítók. Nem írhatják be pld. városnak, hogy Stockholm, ha Budapesten született, de a többit sem változtathatják meg. Ha tudod, hogy svéd vezetéknevet vett fel - és ugyan miért?, meg hogyan lehetséges? - azt hogy nem tudod, hogy milyet? Na jól van nem akarom ezt nagyon firtatni, csak nem értem, de hát nekem nem is kell, igaz?
TörlésLívia: A húgomat én helyeztem el volt mukahelyemnél, a Konsumex Külkereskedelmi Vállalatnál, a későbbi sógorasszony osztályán, beszélt németül és franciául. Akkoriban, a 70-es években, aki külföldi állampolgárhoz ment hozzá, egyből megbízhatatlanná vált. Elvették a magyar állampolgárságát, a magyar útlevelét, helyette konzuli útlevelet adtak, s - ahogy már írtam - kötelezték, hogy 24 órán belúl hagyja el az országot. Amikor 2 év múlva válságba került a házasságuk, s elváltak, a férje hazaküldte. Mondtam neki, hogy ebben az országban semmi esélye nincs, hogy bárhol dolgozzon, pláne nem a külkereskedelemben. Megkérdeztem, hol kíván élni, Németországban a bagybátyánk védő szárnyai alatt, vagy inkább Svédországban, megkisérelve rendbehozni a viszonyát a férjével. Ő sz utóbbit választotta. Én vettem neki egy Stockholmba szóló repülőjegyet, adtam neki némi zsebpénzt és feltettem a gépre. Azt még tudom, hogy rendeződtek a dolgok. Olyannyira, hogy vettek egy vitorlást, a húgom letette a kapitányi vizsgát, s nyaranta Európa partjainál hajóztak. Letett egy felcseri vizsgát (átmenet az ápoló és az orvos között), s egy klinikán dolgozott. Hogy miért vett fel svéd nevet, ezt tőle kellene megkérdezni. Mikor utóljára itthon volt említette, de annyira idegenúl hangzott, nem jegyeztem fel, ő meg nem írta le. Sokkal inkább izgatta, hogy megkapjon néhány ékszert anyánk után (a zömét én vettem neki Ausztriában, amikor 7 évig egy osztrák cég igazgatója voltam). Azt megint csak nem értette meg, hogy az akkori törvények szerint külföldi állampolgár nem örökölhetett. Csak úgy kaphatta volna meg a kívánt dolgokat, ha lemond az én javamra, s én odaadom neki. Nem mondott le, az ékszerek ma is az állam trezorjában vannak, mi pedig azóta sem tartjuk a kapcsolatot.
VálaszTörlésA kor történetéhez tartozik, hogy amikor a 76-ban, vagy 77-ben, már nem emlékszem pontosan, a feleségem húga (féltestvére) a későbbi férjével disszidált Németországba, mindkettőnk útlevelét bevonták. Ez nekem a halállal volt egyenértékű, hiszen nem utazhattam a munkám részeként külföldre, még örülhettem, hogy nem rugtak ki. Két évvel később kaptuk vissza az útlevelünket, de csak szocialista országokba érvényesen (ez akkor piros színű volt), így az Adria (Jugoszlávia) helyett, ahova minden évben jártunk nyaralni, be kellett érnünk Bulgáriával.Csak nagy nehezen kaptam vissza a kék (nyugati), majd a barna (szolgálati) útlevelemet, amivel ismét tudtam hivatalos utakra is utazni.
VálaszTörlésEzekben az években én is javában benne éltem csak a helyzetekbe nem. Így, hogy úgy mondjam a "bőrőmön" nem tapasztaltam. A munkámhoz nekem is hozzá tartozott a külföldre utazás a 70-es években, mert akkor énekeltem hivatásos kórusba és 73-ban Angliába mentem, de nem volt semmi gondom ebből. A családomban viszont nem volt senki aki külföldi állampolgárhoz kötötte az életét vagy disszidált volna. De most, hogy így leírtad a családod egyéni sorsán keresztül értem, hogy ez akkor milyen volt, mivel járt, helyzete válogatta.
TörlésA kort nem ismerőknek. a kék (nyugatra érvényes) magán útlevél nálunk lehetett, de minden útra újra érvényesíteni kellett, a piros (szocialista országokba érvényes) útlevél szintén nálunk lehetett, s az érvényssége idején belül szabadon felhasználható volt. A barna (szolgálati útlevél) viszont az illetékes minisztériumban (KKM - Külkereskedelmi Minisztérium, majd NGKM - Nemzetközi Gazdasági Minésztérium) volt, s csak a kiutazás kapcsán adták ki a kiküldő vállatnak.
VálaszTörlés