HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2012. október 13., szombat

Bruschetta pizzasonkával

Bruschetta pizzasonkával

A lányunk váratlanul (úgy volt, hogy 25-én jön, mert 26.- a  Ausztriában nemzeti ünnep: ezen a  napon írták alá a szerződést a Belvedere palotában, hogy a szovjet csapatok elhagyják az általuk megszállt ausztriai területeket, többek között a fővárost, Bécset, s ezáltal létrejött a független, demokratikus és semleges Ausztria). hazaugrott hétvégére, a feleségem - mint mindig - egész nap süt, főz, így be kellett érnem egy egyszerű és gyors étellel, egy újabb Bruschettá-val, pedig mára egészen mást terveztem.. (Remélem, a hűtőben még kibírnak a hozzávalók 1-2 napot. A korban hozzám közelítők talán még emlékeznek egy régi bohóc tréfára: "Van másik!" Nos nekem is volt, íigy született meg ez az étel.)

 Hozzávalók :
  • 2 szelet toast kenyér
  • extra szűz olíva olaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 szelet pizza sonka
  • 2 db paradicsom
  • 1 szál újhagyma zöldjével
  • bazsalikom levél
  • chili paprikával töltött zöld olívabogyó
  • fekete olívabogyó
  • 1 db friss chili paprika
  • őrölt fekete bors
Elkészítés:

A kenyereket olíva olajon megbarnítom, fokhagymával bedörzsölöm., a megmaradtat ráaprítom. A kenyereket egy tányérra helyezem, rakok rájuk 1-1 szelet pizza sonkát, erre pakolom a szeletelt paradicsomot, bazsalikom leveleket, újhagymát, olívabogyókat, fűszerezem, díszítem egy chili paprikával és bazsalikomvirággal..





5 megjegyzés:

  1. Nem tudom, bogy eddig én nem értettem jól, de most csodálkoztam az Ausztria emlegetésén, hát nem Németországban él a lányod?
    A szendvicsről annyit, hogy a szükség nagy úr, de azért naponta a fött étel az igazi. Na de ennél rosszabbat ne egyél és ne legyen rosszabb napod se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lányunk Németországban, Kölnben - a cég központjában - volt több mint félévet betanulni, majd megtették az ausztriai leányvállalatuk managere-nek, s immár több mint másfél éve ott él és dolgozik. A bruschetta egyébként finom volt, az olaszok vacsoraként is eszik. Előtte grappát, hozzá vörösbort isznak.

      Törlés
    2. Így már értem, gratulálok a lányodnak, ez biztos szép siker, bár én nem értek az ilyen vállalati manager-séghez. De magyarként külföldön jó munkahelyet és beosztást találni úgy gondolom, hogy nem semmi, kell hozzá nyelvtudás, szakirányú tudás, rátermettség. Persze ez itthon is így van csak nincs úgy megfizetve. A lányodban biztos, hogy mindez megvan.

      Törlés
  2. Ez tényleg siker, emögött persze az van, hogy már csecsemőként németül beszéltem hozzá, német magánovódába járattam, Iránban a német követség ovódájába, előiskolájába, majd iskolájába járattam, otthon német nyelvű rajzfilmeket nézett, én német nyelvű programokat csináltam neki a ZX Spectrum computeremre, amikor Iránból kijöttünk a nyári szabadságra, Münchenben még egy hetet német iskolába járt, az unokatestvéreivel németül beszélt, hazatérésünk után Budaőrson német iskolába járt, adriai nyaralásunkkor német gyerekekkel játszott egész nap. Szóval igyekeztem neki német nyelvkörnyezetet biztosítani. Érettségi után nem sokkal a Göthe intézetben tanult, majd letette a német felsőfokú nyelvvizsgát. Ezek után felvételt nyert a Budapesti Kereskedelmi Főiskola német nyelvű tagozatára, ahol az oktatás német nyelven folyt. Igaz, hogy én is besegítettek neki a dolgozatok, diploma munkák írásában (az utóbbi több mint felét én diktáltam, természetesen németül, de ma már akcentus nélkül beszéli a nyelvet.) Én nálam azt érzik a németek, hogy - bár tökéletesen bírom a nyelvet - ez a török (a fekete hajam miatt, ami ma már sajna majdnem fehér) már itt él évtizedek óta, de még mindig érződik az akcentusa.) Sajnos a németek minket idehaza még mindig rabszolgáknak tekintenek, amikor a BASF mágneses divizíójának magyarországi igazgatója voltam, a tizedét sem kerestem a német kollégáknak, nekik ráadásul házakat béreltek rezsi térítéssel, én a sajátomban laktam, a rezsimet én fizettem, egyben voltunk egyformák, mindenkinek Volkswagen Passat cégautója volt. Ellenem az volt a "vád", hogy én túlképzett vagyok, minek ez a sok diploma, s nyelvvizsga (hiába mondtam, hogy nem mindegy, a német az kötelező, a de egyébként sem fizetnek egyik nyelv után sem nyelvpótlékot, ami a korábbi munkahelyeimen természetes volt, összesen 45 %-ot kaptam a nyelvtudásom miatt, Azt is zokon vették, hogy az egy hetes managere képzőn kenterbe vertem nem csak a magyarországi, s regióbeli igazgatókat, de a központi - manheimi - főnököket is.
    Persze a lányomat sem fizetik túl, de legalább többet kap, mintha itthon dolgozna, még úgy is, hogy a lakás bérleti díja és a rezsi, valamint az osztrák rendszámú kocsíjának (Ausztriában - bár röhej - de nem használhat magyar rendszámú gépkocsit,) a költsége igencsak magas.

    Ma délután egyébként visszament Ausztriába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az sem semmi amilyen úton, módon jutott el arra a szintre a lányod, hogy most ott lehet ahol van. Nem viccelek, komolyan kérdezem, hogy magyarul tud? Mikor volt lehetősége, ideje arra, hogy az anyanyelvét tanulja majd beszélje? Úgy látom, hogy nagyon azt akartad, hogy a nyomdokodba lépjen, azt az utat járja. Amit most csinál az azt mutatja, hogy tetszett neki az előtte álló példa.

      Törlés