Legalábbis egy új amerikai tanulmány ezt mutatta ki.
Szeretem a csípős paprikát. Gondolom, ez a receptjeimből is kiderül. Többször támadtak is amiatt, hogy - szerintük - sok chilit használok az ételeimben.
Az eddig is ismert volt, hogy a paprika a kapszaicin hatóanyaga révén jótékony hatással van a vérkeringésre, csökkenti a magas vérnyomást. (Én néhány éve több mint fél évig elhagytam a vérnyomáscsökkentő gyógyszereimet, s helyette paprikaolaj kapszulákat szedtem, s a vérnyomásom normalizálódott. Sajnos a a kapszulák beszerzése később nehézségbe ütközött, s vissza kellett térnem a gyógyszerekhez. Azóta össze-vissza ugrál a vérnyomásom, már sokadik gyógyszert írja fel a specialista, s nem tudta normalizálni a vérnyomásom. Mellesleg a - támogatott - gyógyszerek többe kerülnek, mint a kapszulák.) Ráadásul az egyik gyógyszerre - mint később kiderült - allergiás voltam, ötször csúnyán feldagadt az arcom, kétszer még kórházba is kerültem. Három év után, a sokadik orvos jött rá, hogy melyik gyógyszer a bűnös. Gyorsan le is cseréltük.
Miután erősen érintett vagyok, külön érdeklődéssel olvastam az alábbi hírt:
Szereted a csípős paprikát? Ha eszed is, tovább fogsz élni
Nos, én szeretem a csípős paprikát, s gyakran fogyasztom is. Remélem, tovább is fogok élni.
Anyám nem szerette a csípőset, őt már túléltem. Apám szerette, ő közel 88 évig élt. Akkor még van néhány évem. (Az egyéb nyavalyákra meg ki figyel oda!) De, ha úgy veszem, örökéletű leszek, hiszen a blogom, a facebook oldalam, s mindazon oldalak, ahova receptet töltöttem fel (ha csak meg nem szűnnek), még akkor is hozzák a bejegyzéseim, amikor én már odaát fogok főzőcskézni. :)
Nálunk se a feleségem, se a lányom nem szeretik a csípőset. Sőt! Még ami paprikát se látott, arra is azt mondják, hogy erős.
Mellesleg a mi cseresznyepaprikánk, vagy amit mi chilinek hívunk, az igencsak hátul van a csípősségi listán. A jalapeno, vagy habanero paprikáknál kezdődik a chili. Vagy amit néhány éve termesztettem, a rare ubatuba cambuci pepper, az csípős volt.
