Sűlt csirkeszárny zöldborsóval
A feleségem főztje. Nagy kedvenc nála, nem hajlandó megosztani senkivel, még a "bácsikájá"-val sem.
Ezért el is ment, hogy vegyen valamit, amit megfőzhet neki.
HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept
2012. január 25., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Úgy bírom amikor a"mondandódat" úgy kezded"A feleségem főztje..."vagy" A feleségem főzte...":))))
VálaszTörlésÉs Te ma nem főztél semmit?
Csirkeszárny nagyon finomnak néz ki , a borsó csak natur?
VálaszTörlésFeleséged a blogodat nem szokta nézni?
Niki: Ma nem főztem semmit, mivel általában 2-3 adagot készítek, s ezt beosztom, bár igyekszem kétszer egymásután nem ugyanazt enni.
VálaszTörlésÉva: A csirkeszárny tényleg jól nézki. Bár nálam nem kedvenc. Ízre finom, de nincs rajta mit enni. A borsó valószínúleg csak natúr, de ebben nem vagyok biztos. Én nem kóstoltam. Bár így is gyakran ér a vád, hogy megeszem az ő főztjét.
Éva: Egy dologról elfeledkeztem. A feleségem nem nézi a blogom, mivel nem tuddja a számítógépet kezelni. Nem volt hajlandó megtanulni. A Skyp-pel is nehezen boldogul, gyakran kell neki segíteni, hogy beszélni tudjon a lányunkkal.
VálaszTörlésÉva: A lányunk egyébként időnként olvassa, s akkor bíztos beszámol az anyjának.
VálaszTörlésNiki: Persze, hogy úgy kezdem a mondandómat, hogy a feleségem főztje. Miután külön konyhát vezetúnk, ez így normális. Ráadásul nem akarom, hogy plágiummal vádoljon, hogy ellopom a receptjeit. Bár így is az a vád ér, hogy én megeszem az ő ételeit.
VálaszTörlésŐ tüntetőleg nem eszik az én főztömből (még néhány éve imádta azt, és sok ételt csak én főzhettem - no de változnak az idők), s ha mégis megkóstolja, akkor pocskondiázza, egész addig, hogy ez nagy szar volt.
Mostanában kezdtem el olvasni a blogodat, és teljesen meg vagyok döbbenve. Hogy lehet úgy egymás mellett élni, hogy a feleséged még azt sem engedi, hogy megkóstold azt, amit főzött?
VálaszTörlésEz annyira, de annyira önző dolog, hogy egyszerűen a szavakat sem találom. Nekem az a legnagyobb öröm, amikor a férjemet sikerül elkápráztatni a főztömmel! Ezzel az önzéssel saját magát fosztja meg az örömtől!
Csiperke: remélem nem csak a feleségem főzte bejegyzéseket olvasod, hanem az én főztömet, receptjeimet is megnézed. A megjegyzésedet illetően: közel 40 év házasság után az emberek változnak, s gyakran elhidegülnek. Irigykedve nézem azokat az idős embereket, akik továbbra is szeretetben élnek, még akkor is, ha a szerelem már rég elmúlt. Apám a halála előtt egy évvel 85 évesen még sexuális életet is élt a feleségével (II. házasság, anyámék még 1949-ben elváltak)
VálaszTörlésAmi pedig a főzést illeti. Ez a fura szokás csak néhány éve alakult ki, elötte sok mindent én készítettem. Az igazsághoz tartozik, hogy néha megkínál egy kostolóval, mint például ma is mondta, hogy tett félre nekem a túros rétesből, amit magának és a "bácsikájának" sűtött. Még nem kóstoltam meg.
Természetesen a te főztejeidet is olvasom! :)) Csak feltűnt, hogy mindig odaírtad az ő főztjeihez, hogy nem is kóstoltad.
VálaszTörlésMondjuk, ha ilyen szituációban a túrós rétesből nem ehetnék, nagyon morcos lennék...:))
Én csak 10 éve vagyok házas, de remélem azért mi nem fogunk elhidegülni egymástól. Mi évről-évre egyre jobban szeretjük egymást...
Jó nektek. És teljes szívemből kívánom, hogy így is maradjon.
VálaszTörlésÖrülök, hogy az én föztömet is olvasod. Talán találsz köztük használható receptet is.
Köszönöm szépen!
VálaszTörlés