Nie wieder, never again, никогда больше, mai più, soha többé
Ma megkaptam a végső löketet, hogy soha többé ne főzzek a feleségemnek.
Amikor a karácsonyi és újévi szabadágok alatt tthon volt a lányunk Grazból, s a sógórnőm (a feleségem húga) Münchenből, gondoltam kedvükre teszek, s főzök egy finom szarvas ragút. A lányom felkereste a barátait, a feleségem és a sogornőm pedig lement Debrecenbe a másik sógorékhoz (a feleségem öcse családjához). Gondoltam örülnek, ha valami finomat ehetnek, ha visszatérnek.
Nos, nem részletezem, a
Vörösboros gombás szarvasragu zsemlegombóccal, sült lilahagymával
nem 5 perc alatt készült el .Megkínlódtam a szarvashús hártyáival, feldarabolásával, de a többi hozzávaló elkészítése is időigényes volt. Ezek után jól esett volna legalább egy köszönöm, egy dicsérő szó.
E helyett, a lányom közölte, hogy sótlan (direkt miattuk spóroltam a sóval, mert máskor arra panaszkodnak, hogy sós az étel), és hogy csípős (rájuk való tekintettel nagyon visszafogtam magam, mellesleg a lányununknak minden csípős, még akkor is, ha nincs benne paprika).
De a csúcs az ma volt, amikor a feleségem közölte, hogy szar volt az étel, keserú, és sűrű. (Nos, el nem tudom képzelni, hogy mitől lett volna keserű, hiszen semmi nem volt benne, ami keserűvé tette volna. Ami a sűrűséget illeti, számos receptben még sűritik is a ragut liszt hozzáadásával, amit én nem tettem. Aktív koromban Ausztriában, Németországban, Svájcban, de idehaza is számtalanszor ettem szarvas pörköltet/ragut, az állaguk semmivel nem különbözött az enyémtől.
Néhány éve még az én tisztem volt - többek között - hogy a vadhús ételeket elkészítsem (de úgyanígy én sütöttem pizzát, készítettem olasz ételeket, grilleztem, s egy sor más kaját is én főztem, sütöttem) . Akkor jó volt minden.
Mára már kiderült, hogy nem jó, amit én csinálok.
Ahogy a bejegyzéshez is írtam megjegyzésként:
Sic transit gloria mundi.
Also, nie wieder! Túl öreg vagyok ahhoz, hogy csak a negatív kritikákat halgassam, amikor pedig a legjobbat akartam, s amikor 10 emnberből legalább 9 megnyalná az úját, hogy milyen finomat evett. Tehát, soha többet!
Kár érte, nagyon étvágygerjesztően néz ki! (Biztos csak fáradtak voltak!:)
VálaszTörlésLegyen az ő bajuk, ha nem ízlett nekik!
VálaszTörlésTe részedről az a szándék a legfontosabb, hogy örömet akartál vele szerezni másoknak.
Csalódottságodat megértem és sajnálom.
Kedves Hobbychef, azt hiszem, hogy a probléma, nem az ételeddel volt/van, az biztos nagyon finom volt, hanem, így ismeretlenként, a bejegyzéseid alapján úgy gondolom a kettőtök közti kommunikációval van inkább probléma. Nem akarok beleszólni a dolgaitokba, csak így érzem:)
VálaszTörlésAzért remélem a főzést még nem hagyod abba!!
VálaszTörlésNagyon rossz lehet, hogy minden próbálkozásod hiábavalónak tűnik. Lehet, hogy tényleg jobb, ha hagyjátok egymást pihenni kicsit, de azért próbáljatok - amennyire csak lehet - konfliktus nélkül kijönni... Drukkolok!!
Én már csak a férjemnek és magamnak főzők, meg néha vendégeknek,és a férjem sokszor mondja, sőt minden alkalommal amikor vendégségben eszünk, hogy csak az én föztömet szereti - de hát már megszokta hiszen évtizedek óta eszi. Ennek ellenére van arra is példa, hogy valami nem ízlik neki, de ez akkor van, ha a megszokottól nagyon eltérek és valami újat csinálok, ami távol áll az ízvilágától. De Nálatok valami más lehet a kommunikációt illetően, az étellel szembeni megnyilvánulás lehetne finomabb - persze semmi közöm hozzá csak így gondolom.
VálaszTörlésSajnálom :(
VálaszTörlésHát ez szomorú... S a háttérben valami egyéb konfliktust sejtek, az ételre vonatkozó epés megjegyzés csupán ürügy lehetett. Valamitől az a helyzet jut eszembe, amikor exférjem - aki korábban habzsolta és égre-földre dícsérte a főztömet -, megállapította a francia salátáról: "nagyon olajos a majonéz". Nem sokra rá el is váltunk, nyílván az ok egyéb volt, nem az étel minősége. No, nem akarok sugalmazni semmit, már így is többet mondtam a kelleténél. Csupán annyit akartam: ismerős a helyzet... De az élet megy tovább - nagy közhely ez is...
VálaszTörlésIgazán sajnálom.... És ismerős is a helyzet. Hú, de tud fájni, ha belekötnek. Főleg, ha szerintem is "mondvacsinált" a kifogás.
VálaszTörlésNem foglak sem rábeszélni, sem lebeszélni semmiről. Sokan írták előttem, hogy más lehet a probléma, nem az étel. Fogalmam sincs és nem is tisztem, hogy találgassak.... DE ha nem főzöl, mi lesz velünk olvasókkal? :-)
Vagy lehet jelentkezni kosztosnak? :-)
Keserű szájíz... a Tiéd is az, ugye? De hadd mondjam el: az én szájízem akkor keserű, vagyis akkor érzem keserűnek az ételt, ha e l ő t t e való napokban az epémet megterheltem valamivel. És ez az én korombeli hölgyekkel bizony előfordul... Ilyenkor gyógyvíz, gyógytea doszt - és az élet és a pörkölt újra szép lesz!
VálaszTörlésKedves Hobbychef, annyira nehéz ma türelmesnek lenni, mindenki ideges és stresszes, és sokszor azon töltjük ki a mérgünket, aki nem is hibás. sokszor megharagszunk és megsértődünk, duzzogunk és fogadkozunk, holott lehet, hogy egy segítő kezet kellene nyújtanunk annak, aki megbántott. Nem ismerlek sem téged, sem a lányod és a feleséged sem, de egy család vagytok, együtt vagytok, és ez a legfontosabb. Tudom miről beszélek, én elváltam, és egyedül nevelem a gyermekeim.
VálaszTörlésAz étel nagyon jól néz ki, igaz, én semmilyen vadat nem bírok megenni (fogalmam sincs miért), de biztosa nem azzal volt a baj:-)
A szarvasragúm annyira "szar" volt, hogy a Mindmegette - pedig az utóbbi időben nem nagyon közölt tőlem receptet - megjelentette ezt az ételt.
VálaszTörléshttp://www.mindmegette.hu/vorosboros-gombas-szarvasragu-zsemlegomboccal.recept
Kihűlt az "Étel"Élet!!!!!
VálaszTörlés