Szaftos sertéskaraj vörösborral megbolondítva,  lecsóval és gnocchival

Lehet, hogy most sokan felszisszennek. Dehát a lecsó egy magyar étel, hogy kerül ide a gnocchi! Nos, mi a lecsót magyarnak  tartjuk, de ez bizony a Balkánról származott hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy a világ számos részén készítenek hasonló ételeket, pl. pont az olaszok, de a spanyolok, franciák, szerbek, horvátok, törökök is kedvelik, vagy kicsit odébb a Közel-Keleten, az arab, izraeli konyhában is ismert. Aki egyébként gyakrabban a blogomra téved, az találkozhatott már ezekkel is, amellett, hogy a "magyaros" lecsó számtalan változatát is feltöltöttem már.

Részletes receptet nem írok, hiszen lecsóban mindenki mesterszakács, a gnocchi (krumplis nudli) elkészítése sem okozhat problémát. Ha netán mégis, a blogomon rengeteg receptet fog találni.

Csupán annyit jegyzek meg, hogy a csontnélküli húst sóztam, borsoztam, megszórtam paprikával, meglocsoltam chili- és paradicsomszósszal, s a hűtőben 1 napig pácoltam.

Majd másnap egy serpenyőbe olajat öntöttem, s ebben elősütöttem a húst, kevés vörösbort öntöttem rá, s puhára pároltam.

Közben megfőztem a lecsót jó csípősen, s elkészítettem a gnocchit is.

Amikor a hús már kellően puha volt, tálaltam. Jó kis vörösbort ittam hozzá.