Nie wieder, never again, никогда больше, mai più, soha többé
Ma megkaptam a végső löketet, hogy soha többé ne főzzek a feleségemnek.
Amikor a karácsonyi és újévi szabadágok alatt tthon volt a lányunk Grazból, s a sógórnőm (a feleségem húga) Münchenből, gondoltam kedvükre teszek, s főzök egy finom szarvas ragút. A lányom felkereste a barátait, a feleségem és a sogornőm pedig lement Debrecenbe a másik sógorékhoz (a feleségem öcse családjához). Gondoltam örülnek, ha valami finomat ehetnek, ha visszatérnek.
Nos, nem részletezem, a
nem 5 perc alatt készült el .Megkínlódtam a szarvashús hártyáival, feldarabolásával, de a többi hozzávaló elkészítése is időigényes volt. Ezek után jól esett volna legalább egy köszönöm, egy dicsérő szó.
E helyett, a lányom közölte, hogy sótlan (direkt miattuk spóroltam a sóval, mert máskor arra panaszkodnak, hogy sós az étel), és hogy csípős (rájuk való tekintettel nagyon visszafogtam magam, mellesleg a lányununknak minden csípős, még akkor is, ha nincs benne paprika).
De a csúcs az ma volt, amikor a feleségem közölte, hogy szar volt az étel, keserú, és sűrű. (Nos, el nem tudom képzelni, hogy mitől lett volna keserű, hiszen semmi nem volt benne, ami keserűvé tette volna. Ami a sűrűséget illeti, számos receptben még sűritik is a ragut liszt hozzáadásával, amit én nem tettem. Aktív koromban Ausztriában, Németországban, Svájcban, de idehaza is számtalanszor ettem szarvas pörköltet/ragut, az állaguk semmivel nem különbözött az enyémtől.
Néhány éve még az én tisztem volt - többek között - hogy a vadhús ételeket elkészítsem (de úgyanígy én sütöttem pizzát, készítettem olasz ételeket, grilleztem, s egy sor más kaját is én főztem, sütöttem) . Akkor jó volt minden.
Mára már kiderült, hogy nem jó, amit én csinálok.
Ahogy a bejegyzéshez is írtam megjegyzésként:
Sic transit gloria mundi.
Also, nie wieder! Túl öreg vagyok ahhoz, hogy csak a negatív kritikákat halgassam, amikor pedig a legjobbat akartam, s amikor 10 emnberből legalább 9 megnyalná az úját, hogy milyen finomat evett. Tehát, soha többet!
