HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2013. február 11., hétfő

Ez nem az én napom, avagy az emberi primitívség

Ez nem az én napom, avagy az emberi primitívség

A Gellért Nappali Kórházában voltam már egy hetet a fájó részeimet kúrálandó, amikor pénteken bedurrant a lábam. A hétvégét azzal töltöttem, hogy vizes ruhával borogattam.

Ma reggel rögtön jelentkeztem a fürdőorvosomnál, aki minden további nélkül elfogadta a kérésemet, hogy szüneteltessük a kezelést, mondván, hogy ezzel a trombózisos lábbal nem is szabad a meleg vízbe menni. Úgyhogy kiürítettem a szekrényemet, s haza jöttem.

No,  de nem is emiatt bosszankodtam elsősorban, habár főleg a derekamnak kellene a kezelés, hanem  a BKV miatt, kétszer is.

Nekem, sajna már ingyenes a tömegközlekedés igénybevétele. Azt szoktam csinálni, ha a Gellértbe, vagy a Fehérvári úti rendelőbe  megyek, hogy legurulok a kocsival a Budaőrsi út sarkáig, ott leparkolok, aztán felszállok a buszra, majd átszállok a villamosra. Eddig nem is volt semmi gond. Odaköszönök a sofőrnek, aztán megyek tovább.

Ezt a megoldást nemcsak azért választom, mert addig sem én fizetem a benzint, hanem mert nem könnyű a fürdő közelében parkolót találni, ami nem is olcsó, ráadásul csak 3 órára lehet jegyet váltani, én meg több mint 5 órát vagyok bent. Szóval, a kezelések közé beiktatni, hogy most lengén öltözve a minuszokban rohanjak ki újabb pénzt bedobni, s idegeskedni, hogy egy perccel nem léptem-e túl a parkolási időt, s ezért megbüntetnek, s ha bedobom az újabb pénzt, akkor meg a szemfüles őr azért bírságol meg, mert több mint 3 órája ott áll a kocsim. No NEM! inkább busszal, villamossal utazom.

Ma azonban, amikor felszálltam a buszra, a sofőr jó hangosan, hogy mindenki hallja, beleszólt a mikrofonba: "Hé maga! Legalább egy bérletet, vagy jegyet mutasson fel!" Én: "Én? Nekem szólt?" Sofőr:" Igen magának tata, lát itt még valaki mást?" Én:. "Uram, nekem már sajnos nem kell jegy. Bár kellene. Szívesen vennék bérletet, csak fiatalabb lehetnék. Maholnap már hetven éves leszek." Sofőr:" Azt mindenki mondhassa. (így, mondhassa!), maga nem látszik 65-nek sem. Mutassa  az igazolványát." Én nekilátok vetköződni, mivel az igazolványaim a farmerem farzsebében vannak. Végül előbányászom a személyimet, s mutatom a sofőrnek, amiből ő persze a fülkéjéből semmit sem lát. De ettől megnyugodott.

Nos, lehet, hogy ezen nem bosszankodni, hanem örülni kellene, hogy a sofőr fiatalabbnak nézett. Csak egy baj van. Sajnos mindennap borotválkozom, s akkor a tükörbe kell néznem, s  látom a fizimiskámat, s bizony ott nem egy fiatal ember néz vissza rám. Volt idő, amikor legalább öt évet letagadhattam volna, de ez már a múlté.

S hogy az örömöm teljes legyen, visszafelé a végállomáson akartam felszállni a buszra. Ott várakozott a megállóban. Még el akartam csípni, mert a következő 10 perc múlva indul, ezért a fájó, sajgó lábaimmal, s a motyóval (ami a fürdői kezeléshez kell) teli táskával a vállamon rohantam a buszhoz. S akkor!!! Amikor egy méterre sem voltam a busztól, a sofőr becsukta az orrom előtt az ajtót. Elindulni nem tudott, mert az előtte lévő lámpa pirosat mutatott. Ott állt vagy egy percet zárt ajtóval, de nem nyitotta ki, hiába integettem. Ő csak rámnézett, s vigyorgott. Aztán elment félig üres busszal.

Szóval, a mai nap kijutott az emberi arroganciából. Erről persze nem a BKV tehet. Ez a emberi primitívség, s annak a példája, amikor a kis ember "hatalmat" kap,  s így éli ki magát.

arrogancia 285x175 Como lidar com pessoas arrogantes

10 megjegyzés:

  1. Teljes mértékben egyet értek veled ! Sajnos a mi társadalmunkra nem jellemző az empátia, sőt!!!Jobbulást kívánok Neked,át érzem a kínodat, a derekammal Én is kínlódok, kenegetem fűvel,fával, de nem igen akar javulni.

    VálaszTörlés
  2. Van, hogy így összejönnek a dolgok!! Hányan vannak, akiknek boldogságot okoz, ha másnak bosszúságot okozhatnak, vagy megsérthetnek valakit!! De gondolj arra, hogy a bosszankodással csak a saját energiáidat pocsékolod, mert attól nem változik semmi. Jobbulást kívánok kedves Hobbychef!! Pihenj sokat:)!!

    VálaszTörlés
  3. Hm, hogy micsoda emberek vannak.....de egyszer ő is lesz 70 éves....ki tudja milyen sofőröket tartogat majd számára az élet....;-P

    VálaszTörlés
  4. Hát ez nagyon szomorú, sajnálom, hogy ilyen tapasztalatokkal gazdagodtál ma...:(

    VálaszTörlés
  5. Egyet értek Veled, és sajnálom, hogy ilyen emberekkel kellett összeakadnod. Amikor beteg az ember és alig várja, hogy hazaérjen, akkor még ilyen bosszantó, bántó helyzeteket kell átélni. Sajnos nekünk is volt már abban részünk, hogy az orrunk előtt csukta be a sofőr az ajtót, de olyan is volt, aki kinyitotta az ajtót. De ilyen bunkó sofőrrel még nem volt dolgunk, aki letatázza az utast, meg "hé maga" megszólítást használ. Tedd túl magad rajta és ne bosszankodjál, mert csak magadnak ártasz. Bár én lehet, hogy nem álltam volna meg, hogy valami vissza szólást ne mondjak, mert igencsak hamar begurulok ilyen emberek hallatán. Még az is lehet, hogy bejelentettem volna a főnökeinek, hogy ilyen bunkókat ne alkalmazzanak.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem 5 évet nyugodtan letagadhatsz!
    A sofőrről meg: hát sajnos, ilyen emberek is vannak.
    De találtam egy a helyzethez passzoló közmondást: Ma nekem, holnap neked! És reméljük, utoléri a holnap.

    VálaszTörlés
  7. Kedves Hobbychef, mi jar a korral, ami fiatalon hianyzik? A bolcsesseg meg az elettapasztalat ;-)

    VálaszTörlés
  8. Első sorban,mielőbbi jobbulást! Sajnos, a környezetemben elég sokan panaszkodnak a BKV-ra... ez az eset is felháborító. A fiam is naponta meséli, hogy megvárja a buszsofőr amíg odaszalad, és amikor odaér becsukja az ajtót. Már ott tartok, feljelentem őket!
    Empátia, nulla a köbön :(

    VálaszTörlés
  9. Hát ez van, sajnos egy eldurvult világban élünk.

    VálaszTörlés