HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2010. szeptember 21., kedd

Chai (chaei) - iráni tea













Iránban a tea nemzeti italnak számít. Isszák otthon, a munkahelyen, mecsetben, bazárban, teaházakban, szóval mindenhol, naponta többször is.


A teát jó sűrűre főzik, (az igényesek csak tealeveleket használnak, zacskósat soha!) a teapot-ban (teás kanna) tárolják, s felhasználáskor egy nagy bödönből, vagy szamovárból (olyan mint az orosz társa) forró vizet öntenek a kis üveg pohárba, s ehhez töltik a sűrítményt, s porcelán tányérkán szervírozzák, kockacukor kíséretében. (Éttermekben, teaházakban 3 féle cukrot is kínálnak.) A cukrot nem teszik bele a teába, s kanalat sem adnak hozzá. (A mai modern világban már előfordul, hogy külföldön tanult középosztálybeliek otthon, ha külföldit hívnak vendégségbe, kanalat is szervíroznak, s nem üvegpohárban, hanem porceláncsészében kínálják a teát.) Az ívás módja: egy kockacukrot az első fogak közé kell venni, s ezen keresztül kell szürcsölni a teát. Ha nagyon forró, kiöntenek egy keveset a kis tányérra, s abból isszák.





A munkahelyen tárgyalás közben gyakran kínálják, de a bazárban is, ha benéz az ember egy kereskedőhöz, az már is hívja a teásfiút, aki egy fém tálcán azonnal hozza a teát. (A törököknél és araboknál is hasonló szokás van.)
A teaházakban, melyek korábban kávéházak voltak, de miután a XIX. században a tea meghonosodott Iránban (Indiából hozták be), már csak teát szolgálnak fel, kizárólag férfiak ücsörögnek, nőknek tilos bemenni. Itt a tea mellé vízipipa is dukál.
Egyébként arab országokban is hasonló szokás dívik. Egyszer Szíriában betértem egy teázóba a partner cég kereskedelmi igazgatónőjével, aki bár tudta, hogy mi a szokás, hiszen 4 évet volt a férjével Bagdadban, mégis ragaszkodott hozzá, hogy beüljünk, mert a nagy melegben megszomjazott. Nos, atrocitásra ugyan nem került sor, de az arabok megvető tekintetet vetettek felénk. A melegről jut az eszembe, soha sem értettem, hogy bizonyos országokban, miért isznak forró teát a meleg ellen. Én mindig leizzadtam tőle. Akkor már inkább egy jó hideg sör. Az angol gyarmatosítók is inkább a jól behűtött whyskey-t itták jéggel, a fejükön parafa sisakkal, s a lábuk egy hideg vizes lavorban hűsölt..




Megjegyzés: A képeket és a filmet az internetről töltöttem le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése