Gulyásleves csipetkével

Tegnap a feleségem megkért, hogy főzzek gulyáslevest. Megmondom őszintén, nem örültem a kérésnek. Egyrészt, mert nehéz (szinte lehetetlen) a kedvére tenni, másrészt, nem egyezik a nézetünk már arról sem, hogy mi kell a gulyásba. Én szalonnával indítok, ő nem. Ráadásul kihagy belőle sok mindent, pl. fehérrépa, zöld paprika, paradicsom, zellerlevél, chili paprika, s ami okvetlenül kell bele, az a köménymag. Én persze sokkal csípősebben szeretem, mint ő, ezért gazdagabban fúszerezem az őrölt borssal és paprikával, s öntök még bele chili szószt, s ami ugyancsak fontos, vörösbort. De erről már írtam:

Vörösboros gulyásleves csipetkével

Végül is hozzáfogtam, előkészítettem mindent, megdinszteltem a hagymát, amikor jó fél óra múlva betoppant drága oldalbordám méltatlankodva, hogy még nincs kész a leves. Nos, ezen kiakadtam, s átadtam neki a fakanalat. Így végül is ő főzte meg a gulyást.

Én meg ma igyekeztem egy adagot magamnak, a számíze szerint átalakítani.

Ez lett belőle:

Fehér kenyérrel és vörösborral finom volt, legfeljebb a füstölt szalonna íze hiányzott.