Egy másik megrázó élményem a képmutatásról

Az első évben Iránból kijövet a Lufthansa fedélzetén a business classon ültem családommal. Az előttem lévő sorban egy mulah ült a családjával. A pap a szokásos barna színű zsákszerű lepeljével, a feleségek pedig köpenyben, kendőben, s azon csadorban. Amikor a Lufthansa személyzete befejezte a kiszolgálást, én még szomjas voltam, s előrementem a konyhához. S mit látnak szemeim, az én mulahom, immár lepel nélkül, ott támasztja a falat egy doboz sörrel a kezében. Nos ekkor vesztettem el végképpen a hitem abban, hogy az Iszlám egy igaz vallás. Erre mondják, hogy vizet prédikálnak és bort isznak.

Vallási bigottság, képmutatás az irániaknál

Vallási bigottság, képmutatás a "hívő" moszlimoknál

Egy másik élményem az irániak képmutatásáról.

Iránból hazatérve céget váltottam. Az új állásomban vállalkozási és kereskedelmi vezérigazgatóhelyettesként egy nagy project (350 Mill. USD-os timföldgyár) vezetője lettem, s így számos alkalommal utaztam Iránba, ill. fogadtam iráni delegációkat.
Már az első alkalommal, amikor hozzánk jöttek, felvetették az irániak, hogy nekik szükségük van egy imaszobára. Mondtam, hogy ilyen ugyan nálunk nincs, de egy irodát berendeztettem a számukra. A tárgyalásokat többször meg kellett szakítani, mert elvonultak imádkozni. (A moszlimok naponta ötször imádkoznak.)
Miután a mi vendégeink voltak, költségkímélés céljából egy egyszerűbb panzióban helyeztem el őket (többnyire 10-15 fős delegációkkal jöttek), a tulajdonost jól ismertem. Kérdezte, hogy kiürítsék-e a szobabárokat. Naivul azt feleltem, hogy nem szükséges, hiszen ezek mélyen hívő moszlimok.

Másnap, amikor értük mentem, hogy elvigyem őket a tárgyalásra, a tulaj közölte, hogy az összes bárszekrényt kiürítették. Lehet, hogy ott Allah nem látta őket. (Aki netán nem tudná, az Iszlám tiltja az alkohol fogyasztást. Még minket diplomatákat is megmotoztak a repülőtéren, hogy nem viszünk-e be alkoholos italt, pedig a motozást a nemzetközi jog tiltja.)