Vecsési Káposztafeszt

Balról jobbra: a feleségem bácsikája, feleségem, én

A feleségem bácsikája, a feleségem, a lányom barátnője, a lányom

Vecsés német testvérvárosának zenekara

egy mókás tökfaragás

Egy szabolcsi káposztát (gyenge Székely-káposzta szerűség volt kevés hússal és fűszerrel), valamint egy káposztás lángost (amiben káposztát nem véltem felfedezni, még szerencse, hogy legalább fokhagyma volt rajta) kóstoltunk meg.

Utoljára mentem ki erre a fesztiválra, iszonyatos tömeg volt, s sikerült a személyii irataimtól (személyi, lakcímkártya, OTP kártya) és 23.000 Ft-tól is megszabadulnom. A begombolt farzsebemből emelte ki az enyveskezű bűvész. A forgalmim, vezetői engedélyem, s nyugdíjas igazolványom megmaradt. Úgy látszik ezek nem kellettek neki. Ez az év nem túl kedvező a számomra. Igazándiból nem is akartam kimenni, a feleségem bácsikája beszélt rá. Jobban jártam volna, ha otthon maradok. Sok kellemetlenségtől szabadulhattam volna meg, az anyagi veszteség mellett, az újabb utánjárás, ráadásul igazi gasztronómiai élményben sem volt részem. A feleségem volt az előkóstoló, sok ízetlen, elsózott, vagy túl savanyú káposztaételt kóstolt.

Az ételeket nem fotóztam le, akkor már elment a kedvem a fényképezéstől. S bár sok jópofa dekoráció volt, főleg káposzta ihletésű, azokat sem kaptam már le. Elnézést. A feltett  fotók, még a merénylet észlelése előtt,  a mobillal készültek., nem fényképezőgéppel. A minőség ezért csúcsnak nem mondható.