Gute Laune kann man essen

Ausztriában 15-én állami ünnep a Maria Himmelfahrtstag (Mária mennybemenetele), így a lányunk 2 nap szabadsággal együtt hazajött egy hosszú hétvégére.

A lányzó vett magának egy könyvet, amit magával hozott, hogy én is beleolvassak.

A cím : Gute Laune kann man essen (A jó hangulat megehető/A jó hangulatot meg lehet enni )

Az apróbetűs részt csak később vette észre: Farbtherapie aus der vegetarischen Küche  (Színterápia a vegetáriánus konyhából).

Bár néhány hónapja azt mondta, hogy áttér a vegakonyhára, ma már rájött, hogy a finom húsokról nem tud lemondani.

Nos a könyv nekem nem igazán tetszik. Azonkívül, hogy a vega ételeket hébe-hóba megeszem, nem tudnám elképzelni, hogy  huzamosan nélkülözzem az állati eredetű ételeket. Az igazi vega még tojást, vagy tejterméket sem fogyaszt. Én nem vagyok hajlandó a sajtokról sem lemondani. Ami pedig a színterápiát illeti. Lakáskultórában látom jelentőségét. Na de az ételeknél? Ha például piros retket eszem, attól jó kedvem lesz, de a fehér az lehangol, a feketétől pedig halálfélelmem lesz? Szerintem ez egy badarság. De végül is minden teóriára van vevő. Mellesleg az egyoldalú táplálkozás bizonyítottan egészségtelen. Szervezetünknek szüksége van számos anyagra, mely csak a húsban található meg. Hogy csak egy példát említsek, a csak halakban található telítetlen zsír, az omega 3 igen fontos.  Nem véletlen, hogy a tengerparti népek körében alig van érrendszeri megbetegedésben szenvedő. Ráadásul a halak, tengeri herkentyűk igen finomak.

Valamelyik vacsora csatában volt egy itt élő francia, aki se a cognac-ot, se a pezsgőt, se a kagylót, se a sajtokat nem szerette. Szerintem nem is volt igazi francia.

Szóval én maradok  a kedvenc étkezési szokásaimnál, étrendemnél.