Feleségem bablevese
Ahogy előző bejegyzésemnél megjegyzésként írtam, beszereztem a következő bableveshez a hozzávalókat. Nos, ember tervez, feleség végez. A lányunk hazajött Grazból egy hosszú hétvégére. Hétfőn van Mariahimmelfahrt (Mária mennybemenetele), ami Ausztriában, lévén katolikus ország, ünnep. Mivel a lányunk szereti a csülkös bablevest, a feleségem egyszerűen kommunizálta a csülköt, a már kifejtett babot és a tejfölt is.
Ez még rendben is lenne, csakhogy nem hallgatott rám. Mondtam neki, hogy áztassuk be a csülköt, és főzzük elő. Szerinte ez felesleges, és én hülyeséget beszélek.
Nos, ma feltette a csülköt főni, együtt a fejtett babbal és zöldségekkel. Amikor a zöldségek már megfőttek, a csülök még mindig kemény volt, legnagyobb csodálkozására. Kénytelen volt a csülköt kivenni, s külön tovább főzni.
Egyetlen pozitívuma, hogy ő készített csipetkét is a leveshez. A leves végül is ehetőre sikeredett, de nekem nem volt elég fűszeres, főleg a csípős paprika hiányzott belőle, a vörös borról nem is beszélve.