HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, receptÖsszes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: a kreativitás kiélése a szakácsok részéről. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 4., kedd

Receptek szabad variálhatósága, a kreativitás kiélése a szakácsok részéről

Receptek szabad variálhatósága, a kreativitás kiélése a szakácsok részéről

Miután korábbi receptemet - Vörösboros Jókai bableves csipetkével - egy állandó látogatóm és kritikusom, kedves blogtársam számos pontban kritizálta, úgy gondoltam, egy külön bejegyzésben is közzé teszem a válaszom:


"Igazán megtisztelő, hogy ekkora figyelmet fordítasz szerény receptjeimnek, s mindjárt 4 megjegyzést is írsz, bár ez talán már túlzás. A receptet ízekre szedted, talán csak a vízben nem találtál kivetnivalót.

Nos, a mai gasztronómiában nincsenek tabuk. A sztárséfek járják a világot, s az ott látott, kóstolt ételeket a saját képükre formálják. De még a magyar TV-séfek is újragondolják a régi recepteket - vannak ilyen műsorok - ahol új konyhatechnológiát alkalmaznak, nem egyszer lecserélnek összetevőket, vagy újakat adnak hozzá.

Nos, én nem vagyok sztárshéf, s képzett szakács sem, csak egy botcsinálta Hobbychef, de azt a jogot én is fenntartom magamnak, hogy az ételeket a saját ízlésemnek, pillanatnyi hangulatomnak,  s a kamrám készletének megfelelően készítsem el. Már a rómaiak is azt tartották: "Varietas delectat." Mutass nekem két egyforma halászlét, lecsót, vagy pörköltet. Nekem is van rengeteg szakácskönyvem, köztük még a múlt század elejéről való is, de két azonos receptet nem találtam. De, ha a mai sztárséfek vetélkedő műsorait megnézzük, ott sem egyeznek az ételek. S az már a mindenkori zsűri ízlésértől, összetételétől függ, hogy melyiket hozzák ki győztesnek."

Nos, ennyit kívántam a szakácsok alkotói szabadságának, kreativitásának a védelmében megírni.

A jövőben sem fogom magam valamely szakácskönyv receptjéhez kötni, de még a magaméhoz sem, hiszen számos alkalommal előfordult - mivel nem receptből főzök - hogy két különböző időpontban főzött ételem nem volt egyforma, s ez igaz az összetevőkre, s a fűszerezésre is.

Persze, ha valakinek ez szimpatikusabb, üssön fel egy szakácskönyvet, s főzzön abból. Engem mindig is zavart, hogy amikor receptet töltöttem fel, visszakérdeztek, no, és hány grammot tettem bele valamely fűszerből, mert az kevés, hogy megszórom ezzel-azzal.. Vagy, amikor nem volt elég,  ha azt írtam, felöntöm vízzel, adjam meg, pontosan hány deci vizet öntöttem hozzá.

A nagy szakácsok ismérve, hogy állandóan kísérleteznek, új- meg új módon készítik el a kérdéses ételt

Akkor miért kellene egy XIX. sz.-i ételt tabuként tisztelni? Nem az a döntő, hogy az elkészült étel ízletes-e? Nos, az enyém az volt. Legalább is nekem, s a két kosztosomnak ízlett, s bár egy óriási adagot főztem a legnagyobb lábosunkban, már elfogyott (sajnos!).

P.S. Idézet az Index 2013 10 legjobb étterme cikkéből:
"Idén először került a listára a Salon, mely a Boscolóban található, és ezzel erőteljesen kilóg a sorból. Wolf András, a New York Kávéház és a Salon étterem séfje, aki Fekete Antónióval közösen viszi a konyhát. Wolf saját bevallása szerint megalkotta az „Esszenciális magyar gasztronómiát”, melynek lényege, hogy az ételek legfontosabb jellemzőjét, az ízét megőrizve többi tulajdonságát - a textúrát, a tálalást, a formát és az elkészítési módot - megváltoztatva egy új, modern, élvezhetőbb fogás jöjjön létre."