Itt a tél
Beköszöntött az igazi tél. Nem csak a mínuszok dühöngenek, de reggel óta egyfolytában havazik. Ettől féltem. Amióta nem sízek, nem rajongok a télért, s a hóért. Lehet megint havat lapátolni, a lumbágom, s a porckorongsérvem nem igazán lelkesedik érte, a közlekedés sem lesz könnyű, különösen nálunk a "hegyen".Bár szép a táj, szívesen lemondtam volna erről a gyönyörűségről. Szerencsére hólapátolástól most megmenekültem. Befogadtunk egy hajléktalant - aki eddig is dolgozgatott nálunk - a zord időjárás idejére a kertben álló lakókocsinkba. Most éppen a járdát sepri.
Éhen nem fogok halni, akár hetekre is elegendő élelmem van. Ha nagyon muszáj, még kenyeret is tudok sütni, főleg, ha megtalálom a kenyérsütőt. A gépet a feleségem vette Münchenben, de ki se próbálta. Én sütöttem vele egy alkalommal, nem ízlett neki. Szerintem jobb volt, mit a bolti kenyér, talán, ha nem én csináltam volna. El is tüntette a kenyérsütőt, biztos a padláson van, hacsak ki nem dobta.
Bár tegnap meglepett. Egy főzőműsorban pizzát sütöttek. Mejegyezte, hogy nem lehet jó ez a pizza, mert túl vékony a tészta. Bezzeg amit én csináltam régebben, az finom volt, volt tésztája is, nem csak feltét, azt most is készíthetnék. Szólni sem tudtam! Szerintem beteg. Ma meg is jegyezte reggel, hogy essen már ez a hó, mert nagyon fáj a feje. El is eredt.
A képeken a vizslánk, illetve őfelsége - Zseni - lábnyomai láthatóak. A név ne tévesszen meg senkit. A kutya fiú, lányunk adta neki ezt a nevet (Genius, zseni). Nos, jellemzőbb nevet is kitalálhatott volna.