Családunk új tagja: sziámi cicalány

A környék összes macskája hozzánk jár kosztolni, a teraszra van kitéve a táljuk, de bejönnek a lakásba is. Télen gyakran el sem mennek, hanem a teraszon lévő asztal alatt kialakított plédekre vackolják be magukat. Volt egy kedves cicánk - Cirmi - aki évekig velünk élt- sajnos ő, mint ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, egy vadorzó áldozatául esett a szemközti szomszédnál. A feleségem nagyon megsiratta.

Néhány napja a feleségem a telkén talált egy  talán 2-3 hetes cicát. Rejtély, hogy került oda, mivel a környéken csak hétvégi házak vannak, lakópark valamint egy mini lakótelep több száz méteres távolságban vannak.  Ott sírt keservesen, megsajnálta, hazahozta. Azóta órákig kényezteti, babusgatja. Nagyon aranyos, érdeklődő kis jószág. Egyelőre nem merjük szabadon engedni a lakásban, pláne, hogy a kertkapcsolatos teraszra nyíló tolóajtó állandóan nyitva van, részben a meleg miatt, meg a kutya és a macskák is ott kóricálnak ki-be.

Ha nem tudunk a cicával foglalkozni, akkor a fürdőszoba a birodalma, s hogy ne unatkozzon egyedül, a rádió be van kapcsolva neki. Nagyon muzikális, szereti a zenét.

Cirmi:

A sziámi cicalány:

A cica a feleségemmel:

Cirmi őfőméltósága

Bár sohasem voltam macskabarát, de ezt a dögöt megkedveltem. Nagyon kedves és ragaszkodó tud lenni, mindig ott sündörög a lábam körül, s örökösen az ölembe akar ugrani. Amit persze én nem engedem, s a szobám is tabu neki.. A feleségem most nagyon boldog, hogy a madarakon, öreg barátunkon, s a hajléktalanon  kívül van kiről gondoskodnia. Én persze labdába sem rúgok. Az én feladatom, hogy fizetem az összes cechet, ami azért nem kevés egy ekkora házban (örülni fogok, ha a februári gázszámlánk 130 ezerből kijön, pedig az alsó szintet már évek óta nem fűtjük, s a reggeli zuhanyozás után elzárom a melegvízfűtést).

A mai fotó: