Észak-dél

Teheránban - mint ahogy már többször is írtam - közel öt évet húztam le 1982 és 87 között. A Kereskedelmi Kirendeltségen kialakult az Észak és Dél ellentéte. (A Követségen ez nem jött létre, azon egyszerű ok miatt, mert ott midenki a Követség épületében lakott.) Az északon lakók kb. 1300 méter magasan lévő villájuk révén lenézték a délieket, akik "csak " kb 1200 méter magasan laktak, a Kirendeltség közelében (a Követség valamivel lejebb volt), az igazi dél pedig kb. 1000 méter magasságában volt.(Még ez is kb. a Kékes magassága..) Teherán egy magaslaton fekszik. A konyha ablakunkból látható Damavand (5604 méter) csúcsán még nyáron is ott volt a hósipka.

Nos. Itt a gastroblogger világban is érzem ezt a távolságtartást. Én tölthetek fel bármit, akár a legizgalmasabb gasztróhírt, vagy a legjobb receptet (elnézést a túlzásért) az "északi" bloggerek bojkottálják a blogomat, azért sem nézik meg. Még akkor sem, ha névnapok alkalmával olyan nevek kapcsán töltök fel üdvözlést, amilyen nevű bloggerek bizton vannak közöttünk. És még akkor sem, ha én sűrűn meglátogatom a blogjukat, hagyok bejegyzést, s beíratkozok a látogatói listába. Eddig senki sem viszonozta! Pedig talán az én receptjeim is lehetnek figyelemre érdemesek, mivel a Mindmegette  a közel 2 év alatt eddig 163 receptemet jelentette meg. (Nem beszélve arról, hogy ez több mint udvariatlanság. Egy látogatást illik viszozni.) Nem értem ezt az elhatárolódást. Egy látogatóm azt írta egyszer, hogy ne törödjek a "sznobbok"-kal, ők úgyse fogják sohasem felkeresni a blogomat.

O.K. Tudomásul vettem. De továbbra sem értem a gyülölködés okát. Én, legjobb tudomásom szerint, nem szolgáltattam rá okot.