Akkor most éhezünk, vagy túlsúlyosak vagyunk?
Egy korábbi bejegyzésben írtam az [origo] cikke alapján, hogy mennyi élelmiszert, ételt dobunk ki a szemétbe, még a "nyócker"-ben is.
Őszintén mondva, zavarban vagyok. Akkor most éhezünk, vagy túlsúlyosak vagyunk mi magyarok?
A statisztika szerint a magyar lakosság több mint egyharmada éhezik, sok gyerek reggeli nélkül megy az iskolába. Ha viszont ez igaz, miért van annyi elhízott gyerek? Miért küzdünk az elhízás ellen? Miért vezetik be folyamatosan - egyébként helyesen - a mindennapos testnevelést az iskolákban. Az más kérdés, hogy ehhez számos iskolában nincsenek meg a feltételek: tornatermek, öltözök, zuhanyozók, testnevelő tanárok.
Más statisztikák szerint a lakosság több mint a fele (52 százaléka tartja magát túlsúlyosnak (index - kövérnek érzi magát a magyar). Egyébként én is tapasztalom - az utcán járva-kelve - hogy rengeteg a már szinte kórosan elhízott ember, jóval több, mint a normál testalkatú. Ezen megjegyzésemmel - gondolom - sokak haragját magamra vonom. De ez a helyzet, ezt lehet tagadni, de ettől még ez tény. És ez igaz a még a hátrányos helyzetűekre is. Vegyes érzelmekkel fogadom amikor kövér vidéki emberek, magyarok és cigányok egyaránt, panaszkodnak, hogy éheznek. Ebben persze lehet, hogy közrejátszik az egészségtelen táplálkozás, a mozgás hiánya is. (No meg az is, ha a kövér ember nem kapja meg a megszokott adagját, akkor már úgy érzi, hogy éhezik!) Felnőtt egy generáció, mely semmit nem tesz meg annak érdekében, hogy élete jobbra forduljon, természetes életformává vált, hogy nem dolgoznak, csak a segélyből élnek. A földjeiket nem művelik meg, állatokat nem tartanak. A házuk környéke, a kertjük egy szemétdomb. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, ahol futja arra, hogy egy gyereknek ilyen vastag aranyláncot adjanak a nyakába egy nagy, nehéz kereszttel, ott szegénységről nem lehet beszélni. Biztos a segélyből tellett erre!)
Nagyon sok településen még arra is lusták, hogy az árkokat kitakarítsák, aztán amikor jön az esőzés, csodálkoznak, hogy elönti a falut a belvíz, s az államtól várnak segítséget.
Te hogy szeretnél kinézni?
Egy szó mint száz, nekünk magunknak is tenni kell azért, hogy ne hízzunk el kórosan. Attól, hogy nem szedünk fel felesleges kilókat, még átengedhetjük magunkat a kulináris élvezeteknek.
Én is szeretek jókat enni, inni, de igyekszem ezt megfelelő korlátok közé szorítani. Bár, ahogy közelítem a 70-et, s az átkozott porckorongsérvem egyre inkább gyötör, már nem tudom a korábbi sportos életvitelemet folytatni, s rámjött 1-2 kiló a nemkívánatos helyeken, de a testsúlykalkulátor szerint még így is a normál kategóriába tartozom.
Ezért van bátorságom azt mondani, hogy tegyünk az elhízás ellen!
