Cirmike, a sziámi cicalány

Mint ahogy augusztus 4. blogbejegyzésemben hírt adtam róla, családunk új taggal bővült.

Családunk új tagja: sziámi cicalány

Nos Cirmike szépen gyarapodik, birtokba vette az egész házat, mindenhova bekukkant, a feleségem úgy babusgatja, mint egy kisgyereket. Főleg, miután bő két hete egy baleset történt, szegény ráfizetett a kíváncsiskodására, s az első teraszról leeset a földszintre a garázs elé. Persze a nejem rögtön rohant vele az orvoshoz, vizsgálat, röntgen, gyógyszerek. De végül is nagy baj nem történt, néhány napos "ágynyugalom" után lábra állt, sántikált egy darabig, de aztán megint rohangált, mint a szélvész.

Ha a feleségem hazajön, nem az én hogylétem iránt érdeklődik, hanem Cirmike felől kérdez. Eddig sem volt nagy tekintélyem, de amióta Cirmike nálunk van, még az a kevéske is megszűnt. Cirmike meg élvezi, s kihasználja a helyzetet, a legfinomabb falatokban duskál.

Nos egy korábbi, még szeptember közepén készült fotó: