HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2013. július 28., vasárnap

Uborkaszezon, kánikula, iráni emlékek

Uborkaszezon, kánikula, iráni emlékek



Dühöng a kánikula, a hőmérséklet 35 C fok felett van, s reggelre se enyhül nagyon, a meteorológusok hétfőre akár 40 C fokot, vagy azt meghaladó hőmérsékletet is jósolnak.

Zárójelben jegyzem meg, nekem ez nem újdonság, iráni tevékenységem során gyakran volt "szerencsém" ennél jóval melegebb napokra, akár heteken keresztül is. Bár, az inkább száraz meleg volt, a relatív páratartalom alacsonyabb volt, mint itthon. A lakásban, irodában, autóban a légkondinak hála ez elviselhető volt, de amikor ki kellett szállni a kocsiból, s az utcán közlekedni,, az maga volt a pokol. Ráadásul az Iszlámnak "köszönhetően " nem tudtunk a ruházatunkon nagyon könnyíteni. Hozzá kell tennem hogy Teherán (Tehran) jóval magasabban fekszik, mint a Kékes. Mi úgy 1600 m magasan laktunk, a Kirendeltség a közelünkben volt, a Követség északabbra. A legalacsonyabb pontja délen a vasútállomás is 1100 m felett volt, az északi pontja, ahol a volt sah palotája állt, 1900 m tájékán.

De még a legnagyobb kánikula idején is gyönyörködhettünk lakásunkból a tőlünk 70 km-re lévő Damawand  قله دماوند (Damávand)  hófedte csúcsában (5671 m).


 Májusban még választhattunk, hogy a hétvégén síelni, vagy teniszezni megyünk a családdal.

Én Andival

Feleségem Andival

Feleségem

(A képek még akkor készültek, amikor  a férfiak és nők még nem voltak elválasztva, s a nőknek nem volt kötelező a csador, külföldieknek a köpeny és a mindent takaró sál.)

Ez pedig már az "iszlámikus" öltözék, hát nem sexis?

Hanum Sinka
(A Hanum (khanum) a nők perzsa megszólítása, míg a férfiaké agaye.)

Itt pedig Teherán "teniszbajnoka" látható (bár a kép nagyon sötét, higgyétek el, én vagyok):


A különbség a száraz és a dunsztos meleg között akkor volt igazán érezhető, amikor az iraki-iráni háború idején, amikor a bombázások már nagyon eldurvultak, egyetlen légitársaság sem repült Teheránba, csak a Swissair jött Bandar Abbas-ba, mely az Arab (Perzsa)- öböl csücskében (Hormuzi szoros) van. Amikor az Awacs  gépek azt jelentették, hogy nincs iraki gép a légtérben, gyorsan berepültek, kirakták az utasokat, felvették az újakat, s már húztak is ki. Nos Bandar Abbas-ig Iranair vitte az utasokat Teheránból. Amikor kiszálltunk a gépből, s megcsapta az embert a párás, a teheráninál melegebb levegő (45  C fok felett), hát az gyilkos volt. Ennél már csak az volt az embertelenebb, hogy betereltek minket egy légkondi nélküli, lezárt terembe. Több órát kellett várakoznunk  No, de akkor még néhány évvel fiatalabb voltam, s jobban bírtam a gyűrődést.

Még egy emlék a szélsőséges időjárásra. Teheránban nyári meleg volt, amikor elhatároztuk, hogy leruccanunk a Kaspihoz. No nem fürödni akartunk, mert az akkor már tilos volt, csak körülnézni. Amikor a köves, kietlen táj után átkeltünk a hágón, egy csodálatos paradicsom fogadott minket. A szubtrópusi klímában  pazar gyümölcsösök, narancsligetek, zöldségültetvények. Mire leértünk a tóhoz, elromlott az idő, esett, a szél a szemünkbe fújta a fekete homokot. Iszkoltunk vissza, de a hágónál olyan hóviharba kerültünk, hogy a többszáz elakadt iráni autó miatt mi is ottragadtunk. Csak hosszas gyaloglás után találtunk egy buszt, melynek sofőrje befogadott minket, s amikor a vihar elült, a sofőr kiügyeskedte magát a dugóból, félretolva néhány útjában álló autót. A hágó túloldalán egy szem hó nem volt, újra a nyárban voltunk. Másnap a Hungarocamion szerelői mentek kiásni az autómat.

Télen viszont szöges téligumival közlekedtem, s gyakran kellett a láncot is felszerelni.

Ilyen melegben nyilván mindenki bújik, ahova tud. Ki a  besötétített szobába, ki a teraszra, kertbe, ki pedig a víz mellé. Gondolom, főleg az utóbbiak nem a blogok írásával, olvasásával mulatják az idejüket. Ilyenkor nem csoda, hogy visszaesik a bejegyzések, s a látogatók száma is, s a konyhában is kevesebben "bűvészkednek".

Én is távol tartom magam a konyhától, inkább hideg ételeket készítek.

Legújabb "művem": a Vodkás uborka gazpacho
már a hűtőben várja, hogy elfogyasszam. Rövidesen lefotózom és megmutatom.

P,S. Azt, hogy meleg van, mutatja az is, hogy a Mignon (csokis bevonatú nápolyi) még 20.45-kor is olvadt állapotban van itt a közelemben. Be kellett volna tennem a hűtőbe.  

1 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes, amit írtál, mindig örömmel olvasom a iráni tárgyú írásaidat. Eddig még csak "A lányom nélkül soha" című könyvben olvastam arról, hogy külföldi szemmel milyen az élet egy iszlám országban.

    VálaszTörlés