Póruljárt kaviárcsempész
Most akadtam rá az index egy cikkére, ami azért is keltette fel a figyelmemet, mert Iránban, illetve a Szovjetúnióban, majd a későbbi Oroszországban, s Tadzskisztánban volt alkalmam olyan mennyiségben falatozni ebből a a királyi csemegéből, ami ma már nagyon nagy luxus lenne, az elérhető áron kapható sörét nagyságú északi tengeri "kaviár" (a tengeri nyúlhal ikrája) még köszönő viszonyban sincs az igazival:
- Fekete kaviár, a legértékesebb, a valódi tokfélék ikrája.
- Vörös kaviár a lazacfélék, leginkább a távol keleten élő fajták ikrája.
- Rózsaszínű kaviár, (törpemaréna, сиги, минтай) ikrája.
- Sárga kaviár a kecsege ikrája.
"Nem kell mindig kaviár
A mohácsi pénzügyőrök a Dunán Romániából Ausztriába közlekedő hajón vámvizsgálatot végeztek, amikor megtalálták a tíz befőttes üvegben tárolt kaviárt, címke és egyéb jelölés nélkül. A terméket a svájci honosságú hajó osztrák állampolgárságú idegenvezetője a magáénak vallotta.
A Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársának szakvéleménye alapján az üvegek tartalma nagy valószínűséggel tokfélék ikrája, amelynek becsült eszmei értéke több mint két és fél millió forint.
Mivel a tokhal védett és a kaviár országba való behozatalához szükséges engedélyek hiányoztak, a pénzügyőrök feljelentést tettek az idegenvezető ellen természetkárosítás miatt."
Nem teljesen értem, miért kellett volna az osztrák idegenvezetőnek Magyarországra szóló behozatali engedéllyel rendelkeznie, hiszen ő nyilván nem Magyarországra akarta behozni a kaviárt, hanem Ausztriába akarta vinni, ahol több haszonnal tudta volna azt értékesíteni.
A vád - természetkárosítás - is nevetséges. A férfi nem a természetet károsította, nem ő fogta ki a tokhalat (vizát), hanem valahol megvásárolta a kaviárt.
A férfinak az volt a pechje, hogy a hajóval - melynek feltehetően - az idegenvezetője volt, akarta a kaviárt magával hozni - Szerbián keresztül - ami most még nem EU-tag, így az csempészésnek minősül. Ha gépkocsival vitte volna Romániából Magyarországon keresztül a kaviárt, úgy az egyik EU-tagországból a másikba utazott volna, így a pénzügyőrök nem tartóztatták volna fel.
Arról nem szól a cikk, hogy miképp oldotta meg az értékes csomag védelmét, mivel a kaviár kellő hűtés nélkül megromlik, egy dunai hajókázást nem bír ki.
Alább kedvenc mesterszakácsom látható, amint épp kaviárt "operál" ki egy halból:
A cikk a címet egy régi franci-német filmtől kölcsönözte, a korombeliek talán még emlékeznek rá, 1961-ben készült, rendezte a magyar Radványi Géza (a Valahol Európában rendezője), majd 1971-ben TV-sorozatként is megjelent (a főhős Siegfried Rauch volt, aki most a Story TV Álomhajó kapitányaként látható).Innen származik az elhíresült mondás is: "Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem".
Most megint csak azt tudom írni - persze talán nem kéne - hogy akár csak a csípőset én a kaviárt sem szeretem. Sőt undorodok tőle. Én a tojásból is kiszedem a csírát, mert utálom. Tőlem lehet több százezer vagy több millió forintot érő, én nem értékelem. A szarvasgombától sem vagyok elájulva.
VálaszTörlésErről ennyit... Na de az emlegetett filmet én is láttam - a koromnál fogva - tehát a Nem kell mindig kaviár címűt és mondogattuk az elhíresült mondatot, hogy "Ha én ezt a klubban elmesélem" és az Álomhajó-t is szoktam nézni.
Hát, mit mondjak. Nem kell persze a csípőset és a kaviárt szeretni. A halászlében sem szereted az ikrát és a tejet? Én imádom, csak ne lenne olyan drága (min. 5000 Ft/kg)! A szarvasgomba is aranyárban van, igaz, abból egy kevés is elég. Ezek nem a magyar bérekhez és nyugdíjakhoz vannak szabva.
TörlésHalászlét főzők és nagyon finomat,- a férjem szerint - most is készítek húsvétkor a férjemnek, de én nem eszek belőle. Amikor még a férjem horgászott sokszor fogott ki olyan halat amiben volt ikra és azt beletettem a halászlébe, de én se ezzel se nélküle nem eszem a halászlét. Igen a kaviár/ikra, vagy a szarvasgomba is ahogy írod aranyárban van, és valóban nem a magyar átlag bérekhez, nyugdíjakhoz van mérve. Akik viszont megengedhetik maguknak, és szeretik is, ők gondolom, hogy áldoznak ezen örömök oltárán.
TörlésElfelejtettem még azt - bár ez nem ehhez a bejegyzésedhez tartozik - hogy biztos tapasztaltad a legutóbbi hozzászólásodnál, hogy újra visszatettem a szóellenőrzést. Az történt, hogy egy Névtelen valaki és a fene tudja, hogy a föld melyik országából, mert angolul irkált, és lefordítottam, de értelmetlenség volt, erőszakosan visszatérően hol az egyik hol a másik bejegyzésemhez kapcsolódóan irkált, hogy nézzem meg a blogját és járuljak hozzá valamihez. Csak így tudtam leállítani, hogy betettem, hogy névtelen nem irkálhat.
VálaszTörlésNálam viszonylag gyakran van olyan "hozzászólás", ami csak azért íródik, hogy látogassam meg a névtelen író blogját. Ezek eleve a spam-ben jelennek meg. Elolvasom, aztán törlöm. Ennyi. Ezért még nem vezetem be a szóellenőrzést, mert az engem is idegesít.
TörlésLíviának. Nekem is van egy visszatérő portugálom, de törlöm.
VálaszTörlésNa jó törlőd. Én is töröltem vagy tízszer egymás után, de megelégeltem. Tehát nem válaszoltál arra, hogy Te ezt meddig tűrted, és abba maradt egy idő után vagy még mindig törölgeted. Mert én nem óhajtottam törölgetni tovább.
VálaszTörlésMég tűröm. Elég sokat ír. Sajnos portugálul nem tudok, bár többször is voltam Portugáliában. De a latin, s a nagyon szerény olasz ismereteim alapján egy keveset megértek. Úgy-hogy törölgetek. Sajna, eközben például a Te bejegyzésed is töröltem véletlenül, remélem, nem haragszol. A szóellenőrzést továbbra sem szeretném bevezetni, nem akarom a megjegyzésíróimat ezzel eltántorítani. Már velem is előfordult, hogy amikor egy nyakatekert szóellenőrzésnél valamit nem fogadott el a rendszer, elment a kedvem az újraírástól.
TörlésA szóellenőrzést én gyorsan lerendezem, addig nyomkodom azt a bizonyos jelet, amíg olyan szó és szám jön amit tisztán látok, hogy mi és gyorsan beírom. Nekem nem okoz gondot
Törlés