Névnapom
Tegnap volt a névnapom. Nem mondhatom, hogy sokan tolongtak megköszönteni. No, mindegy.
A feleségem ajándéka egy doboz desszert volt, koccintottunk St. Remy-vel. A lányom küldött egy rövid e-mailt.
Egy baráti házaspár telefonon felköszöntött, amit évek óta rendre elfelejtenek. Most is a nejem hívta fel a figyelmüket, amikor ott volt a férj 80. születésnapját, és a feleség névnapját (Erzsi köszönteni.) Én direkt nem mentem el, mert meguntam az egyoldalúságot. A barátomat egyébként a Kossuth- és Klub rádió műsorában is köszöntötték Törőcsik Marival együtt.
Egy gimnáziumi osztálytársam, akit meggratuláltam, észbekapott, hogy nem csak az Andrásoknak, de az Andoroknak és Endréknek is most volt a névnapja, s válaszában üdvözölte a világ Andrásait, Andorait és Endréit.
A nejem ajándéka:
Azért én is megleptem magam:
P.S. Esetleges utólagos gratulációkat nem fogadok, ezért felesleges is fáradozni vele. A látszatát is el akarom kerülni annak, hogy kiprovokáltam a gratulációkat. Azon azonban el kell gondolkodnom, hogy a jövőben fogok-e bárkit is köszönteni.
