HOBBYCHEF, Gastroblog, Gasztroblog, Gastroblogger, Gasztroblogger, Gastronomia, Gasztronómia, Kulinaria, Kulinária, recepies, recept

2018. október 18., csütörtök

Cirmike, a sziámi cicalány

Cirmike, a sziámi cicalány


Mint ahogy augusztus 4. blogbejegyzésemben hírt adtam róla, családunk új taggal bővült.

Családunk új tagja: sziámi cicalány


Nos Cirmike szépen gyarapodik, birtokba vette az egész házat, mindenhova bekukkant, a feleségem úgy babusgatja, mint egy kisgyereket. Főleg, miután bő két hete egy baleset történt, szegény ráfizetett a kíváncsiskodására, s az első teraszról leeset a földszintre a garázs elé. Persze a nejem rögtön rohant vele az orvoshoz, vizsgálat, röntgen, gyógyszerek. De végül is nagy baj nem történt, néhány napos "ágynyugalom" után lábra állt, sántikált egy darabig, de aztán megint rohangált, mint a szélvész.

Ha a feleségem hazajön, nem az én hogylétem iránt érdeklődik, hanem Cirmike felől kérdez. Eddig sem volt nagy tekintélyem, de amióta Cirmike nálunk van, még az a kevéske is megszűnt. Cirmike meg élvezi, s kihasználja a helyzetet, a legfinomabb falatokban duskál.

Nos egy korábbi, még szeptember közepén készült fotó:


2 megjegyzés:

  1. Cirmike gyönyörű !!! Endre ne izgasd fel magad ezen, az én férjem is mindig azt mondta ő a legutolsó a sorban mióta vannak az állatok, ez persze természetesen nem volt igaz, imádott ezen viccelődni a barátainak, akiknek szintén ez volt a dumájuk a fontossági sorrendről :-) Egyébként a férjem is imádta az összes cicát meg Falatkát is :-) Tudod én is úgy vagyok velük, mint a kisgyerekekkel, különösen azóta, hogy egyedül maradtam, végül is velük élek egy háztartásban, velük beszélgetek naphosszat, családtagok, este úgy olvasok vagy tévézek, hogy a fotelben ülve egyik oldalamnál az egyik, a másik oldalamnál a másik cica van hozzám lapulva, és ha elmennek valami miatt akkor jön a harmadik az ölembe egy simizésre. Néha Falat is féltékenykedik, akkor meg őt kell ölelgetni, simogatni, na szóval legalább van élet :-)

    VálaszTörlés
  2. Jót derültem Anikó a bejegyzéseden! Ezt a kis pamacsot én is nagyon megkedveltem. Amikor a nejem hazahozta még gondolkodott, hogy esetleg elajándékozza. Én beszéltem rá, hogy tartsuk meg. Egyébként azért sem vagyok féltékeny rá, mert akkor sem lennék nagyobb becsben tartva, ha ő nem lenne. :)

    VálaszTörlés